Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

jobbágyát érdeme szerint, a törvényhatósági tisztek tegyék ezt). A jobbágy védelme is csak akkor kerül szóba, amikor a fejedelemnek fuvarozók jobbágyellenes visszaéléseit kell eltiltani (1638. április-májusi XXII. tc). Különleges helyzet termékei azok az 1599-1600-as törvények, amelyek sorozatosan kötelezik a jobbágyot arra: engedelmeskedjék urának, szolgálja azt. Mihai Viteazul Erdélybe ütését és annak velejáróit, az uralkodó osztályok személyi állományának bizonyos (épp a jelentős pozíciókban való) kicserélődése követte, és a törvényes formákat hol betartó, hol be nem tartó, szembetűnő' változásokat eredményezett a nemesi birtokmegoszlásban. A nemesség birtokban és pozícióban maradt részének bizonytalansága Erdély új urának hadaival szemben nemcsak a közszékelyeket bírta mozgásra, hanem a jobbágytömegeket is. így érthető' az 1599. novemberi VI. tc-nek az a rendelkezése, hogy a törvényhatóságokban hirdessék ki: „minden jobbágy, mint ez előtt, ez után is urához hallgasson és engedelmes legyen néki"; így az 1600. márciusi gyűlés ezt megerősítő III. tc-e (ez már fővesztéssel fenyegette az engedetlen jobbágyot) és végül az ezt még egyszer megújító 1600. júliusi XI. tc. Szolgák A jobbágynál is kevésbé érdekelte a törvényhozást a szolgák jogállásának ügye. Az 1556. november-decemberi országgyűlés tiltja el a szökött szolgák befogadását, és írja elő uruknak visszaszolgáltatásuk módját. 1569 júniusában hoznak törvényt arra, hogy a szolga urától való távoztakor levelet vegyen át (ha az az év végén nem engedi el, a főispánhoz vagy szolgabírához menjen panaszra), és (ennek is megerősítése s kibővítésképpen) 1592 áprilisában hoztak néhány alapvető törvényt erről (VII. tc): a szolgák évük letelte után levelet kapjanak uruktól elbocsátásukról. Az ily levél nélkül távozók vizsgálati fogságra vetendők, ha azonban uruk nem akar levelet adni nekik, a szomszéd nemesembertől, bírótól, ispántól válthatnak, de a levél hamisítása halálbüntetést von maga után; VIII. tc: aki levél nélküli szolgát felfogad, a homagium büntetésében marasztalandó el, ha a nemes nem akar fizetni a szolgának, az ispán vagy királybíró elégítse meg azt a nemes jószágából (IX. tc: az előbbi két tc. a pásztorokra és juhászokra is érvényes). A többi tc. a szökött szolgák elleni eljárással foglalkozik. Külön említendők a szolgáló nemesek ügyének szabályozásai. Mihai Viteazul kiverése után születik törvény arra (a hadfelszerelés állomá-