Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

nyának védelmére), hogy nemest vagy lófőt szolgának állítani tilos (ezt az 1601. júniusi III. tc. megerősíti), és idesorolható az 1607. júniusi XXIX. tc. is arról, hogy a háborús évek alatt számot sem adott földesúri tisztek számoljanak el uruknak. A nemes szolgák ügyének többi szabályozásai szintén a szökésük esetén követendő eljárást tárgy azzák. Cigányok A nem kiváltságos elemekre vonatkozó törvényhozás termékeiből utolsónak a cigányokról hozott törvényeket említjük. Helyzetüket már a korszak elején szabályozták, vajdák igazgatása alatt élnek (ezeken nem a szokványos értelemben vett cigányvajdát kell érteni; ez a javadalom adomány tárgya volt, országos szerepet vivő nemesurak is viselték, akiknek bizonnyal a cigányok jogvédelme volt e téren a feladatuk), taxát fizetnek. Az első rájuk vonatkozó törvény, az 1558. szeptember-októberi gyulafehérvári országgyűlésé, már mintegy a korábbi rendelkezéseket erősíti meg azzal, hogy vajdáik ne rakjanak rájuk a szokásosnál nagyobb terheket, csak az évi 1 Frt taxát vegyék meg rajtuk (felét Szent Györgykor, felét Szent Mihálykor). Ezt a rendelkezést újítja meg az 1560. márciusi törvény is (azt adva még hozzá, hogy a taxa a megye székhelyén fizetendő a vajda emberének)- A vajdák azonban láthatólag nem elégedtek meg az 1 Frt-os adóval, úgyhogy az 1569. februári XI. tc. jónak látta az uralkodó útján leinteni őket. Az 1588-as rendi előretörés egyik jelensége a cigányvajdaságok és a vajdáknak fizetendő adó eltörlése (decemberi XXXVII. tc). Hogy ezt a törvényt mikor hágták át először, az bizonytalan, de Mihai Viteazul is adományozott vajdaságokat, mert még erdélyi uralma alatt, 1600 júliusában törvényt hoztak ezen adományok érvénytelenítéséről (XXX. tc). 1607 júniusában azonban újra el kell törölni a cigányvajdaságok intézményét (XXXI. tc), hogy aztán ismét megjelenjék, és 1626-ban (május-júniusi XVII. tc.) csak arról legyen szó, hogy javadalmazását a felére csökkentsék. Az 1635. május-júniusi országgyűlés ismét meg akarja szüntetni az intézményt azzal, hogy a jelenlegi cigányvajda, Valón Péter (I. Rákóczi György vallon zsoldostisztje) haláláig viselhesse, de aztán többet ne legyen ilyen, és addig se küldjenek vásárokra darabontokat a cigányok adójának behajtására (azok azonban maguktól adják meg ezt). Ezzel tűnik el a cigányügy, és vele a vajdaság sorsa is a törvényhozás látóköréből.