Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

kérhet az idegenek számára. (Itt persze nem az Erdélyben már bennlakó, kiváltságokat élvező görögökről stb. van szó.) Az idegen kereskedők egyes kategóriái közül a görögöké és zsidóké nyert külön szabályozást. f\görögöket illető közül az első, az 1594. februári XVII. tc, amelyik az 1588 után a külföldi kereskedők kérdésében folyó vihar egy hullámverése; most azzal az indokolással engedélyezik a görögök szabad kereskedelmét, hogy azoknak Erdélyből kirekesztése „nagy szükséget és fogyatkozást hozott". Azt az előbbiekben jeleztük, hogy a lécfalvi gyűlés más idegen kereskedőkkel együtt újra a letevőhelyekig szorítja ki őket. Az 1609. április-májusi XXXIII. tc. viszont újra szabad mozgást engedélyez nekik a városokban, vásárokban (azzal, hogy tevékenységükből több a haszon, mint a kár). Szabad kereskedésüket biztosítja az 1623. május-júniusi V. tc. egy rendelkezése is. 1627 áprilisában viszont a fejedelem propositiójára szorítják vissza őket ismét a letevőhelyekre (Gyulafehérvár, Enyed, Marosvásárhely, Fogaras, Bánffyhunyad - IV. tc). Az 1630. január-februári rendi fellélegzés viszont a görögök belföldi konkurenseinek kedvez: a szászok panaszára oly törvényt hoznak (LXX. tc), hogy a tilos hegyi utakon ki-be járó görögök elfogandók, árujuk elkobzandó. Azt ezek után az 1632. májusi országgyűlésnek külön ki kell mondania (VIII. tc), hogy a görögök a szokott utakon bejöhetnek áruikkal. Az 1633. április-májusi IV. tc. már a fejedelmet hatalmazza fel a görögök helyzetének rendezésérc, és onnan kezdve a törvényhozás ismét évtizedekig hallgat a görögökről (az 1638. április-májusi VI. tc. csak a korábbi törvények megerősítése). Csak az 1650-cs években terelődik ismét rájuk a figyelem. Az 1650. márciusi XXVIII-as tc-ről és az 1654. január-februári III. tc-ről már szólottunk; az 1655. februári országgyűlésen a török árukkal kereskedő váradi és debreceni kalmárok azzal a panasszal fordulnak a rendekhez, hogy a vásárokban a görögök már a vásár napja előtt három nappal szabadon árulnak, a haza fiainak pedig tilos ez. Erre válaszul hozzák meg a rendek a IX. tc-et, amely szerint amikor a görögöknek szabad árulni, akkor másnak is. Az utolsó ilyen törvény a kiváltságos szebeni görög kereskedők helyzetét szabályozza: 60-nál többet ne fogadjanak maguk közé (1670. decemberi XXXI. tc). A zsidók jogállása (már csak kisebb létszámuk miatt is) nem szorul ennyi szabályozásra. Helyzetüket alapvetően Bethlen Gábortól nyert kiváltságuk szabja meg; az 1627. áprilisi országgyűlés csak a fejedelem által adott kereskedelmi engedélyt cikkelyezi be (IX. tc.) azzal, hogy ez a szabad városok kiváltságainak ne prejudikáljon. A zsidók helyzetének kérdésébe a rendek 1654-ig továbbra sem szólnak bele; az 1650. márciusi XXVII. tc. is csak annyit rendelkezik róluk (ruházatuk általa-