Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

nos szabályozásán túl), hogy a fejedelem határozza meg állapotukat (minthogy „kevés haszna van az országban a fiscusnak belőlük"). Csak 1668 elején hoznak róluk egy részintézkedést (1668. január-februári XLII. tc): vásárokon, gyűlések alatt szabadon árulhatják a külföldi karmasint, bagariát, s az 1675. május-júniusi VI. tc. engedélyez nekik szabad kereskedést török árukkal. Egészen külön kérdés a Keleti Kereskedelmi Társaság erdélyi működésének szabályozása. A viharos 1672. októberi országgyűlés foglalkozik Erdélybe engedésükkel: azzal a feltétellel járul ehhez hozzá (II. tc-ében), hogy azok mindenféle török, velencei, bécsi, német és lengyel árut eleget hozzanak be, de vásárokra ne járjanak vele, csak Gyuíafehérvárott tartsanak boltokat, pénzt Erdélyből ne hordjanak ki, inkább maguk is veressenek (a fejedelem képére), a haza fiait ne akadályozzák a kereskedelemben, a fiscus számára fizessék meg azt az adót, amit a görögök is fizetnek, az ország számára pedig a görögök 2000 tallérja helyett 2500-at adózzanak, és végül kötelezzék magukat arra, hogy Apafi és a haza ellen nem praktikáinak. A törvény záradéka nótával fenyegette az ország híre és akarata ellen megbontani akarókat, jeléül annak, hogy a fejedelmi udvar állásfoglalása nem volt egységes az ügyben - a görögök nyilván elkeseredetten védekeztek a konkurens ellen, akinek pedig módja volt rá, külön biztosította magát (Péter János, a már megnemesített és honfiúsított görög vállalkozó, az 1672. októberi III. tc-el). A csata végül is (a különleges záradék ellenére) a görögök javára dőlt el. Külön említendő az 1659. szeptember-októberi VII. tc-nek az a rendelkezése, amely a városi kereskedő- és mesterlegényeket akkori állapotukban tartja meg. A rendi jogokat tárgyazó törvények általános kategóriájába még néhány különleges kérdés szabályozása is beletartozott. Említsük ezek közül elsőnek a liber baronatusok ügyét. A rendek az una eademque nobilitas elve nevében makacs harcot folytatnak a liber baronatus intézménye ellen. Elsőnek az 1599. márciusi XXVII. tc tiltakozik ezek léte ellen (a katolikus püspök és Bocskai vindikált liber baronatusa kapcsán), majd az 1667. júniusi XXIII. tc törli el örökre ezeket-az eltörölt liber baronatusok sora azonban már magában véve sokatmondó. Fogarast azonban nem érintik, pedig ott tűnt fel legkorábban ez az intézmény. Az 1609. októberi XV. tc megismétli ezt az intézkedést; az 1614. február-márciusi XXII. tc. szintén; az 1630. január-februári XI. és az 1635. május-júniusi LII. tc. már kifejezetten kiveszi Fogarast e rendelkezés hatálya alól. Az utolsó ilyen törvény, az 1639. májusi XI. tc. Jósika Gábor Szörény megyei liber baronatusának vet véget.