Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)
II. A rendek jogait szabályozó törvények
vember-decemberi VIII. tc. (Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyt és más városokban a személyükre armalist nyert, polgári fundust bíró lakosok ugyanoly terheket viseljenek, mint a többi városbeliek); az 1675. május-júniusi IX. tc. (Alvincen és Borbereken a közföldek, makkos erdők élése, szőlőpásztorok állítása, piac, más városi közvagyon ügyében a régi szokás megtartása); az 1679. május-júniusi XIV. tc. (Désen a régi és új nemesek egyformán hordozzák a terheket); az 1680. májusi VII. tc. (a Tövisre, Borbándra stb. telepedett rác és román nemesség tolvajkiáltásra tartozzék felülni; házukat úgy adhatják el, hogy az új tulajdonos hordozza a velejáró terheket) és végül az 1686. október-novemberi VII. tc. (a főgenerális - Teleki Mihály - saját szükségletére Kolozsvárra is szállíthat be bort, felmentést kapva ezzel a Kolozsvárra való borbevitelt általában tiltó rendelkezés alól). Szántszándékkal adtunk egyszerű kronologikus felsorolást a városok jogállását szabályozó törvénycikkekből, rend nem figyelhető meg bennük, még a fejedelmek és rendek hatalmi harcának nagy hullámzásai se hatnak ki rájuk jelentősen; 1614, 1630, 1649, az 1657-et követő néhány év, 1671 vagy 1674-1675 nem meghatározó állomások c tekintetben. 1614-ben a szebeniek ügyén kívül két jelentéktelen bihari városka, Belényes és Kismarja kiváltságairól van szó, 1630 elején néhány székely városról (a legjelentősebbről, Marosvásárhelyről nincs), 1649ben csend van e tekintetben, az uralmi válság éveiben és pár évig utána is a partiumi menekültek letelepítésének ügye a fő téma, 1679-ben sincs szó a városokat komolyabban érintő intézkedésről. Egyéb kiváltságos helyek Ugyanez a kép tárul elénk akkor is, ha a többi kiváltságos helyekre vonatkozó törvényhozást tekintjük át. A sor itt az 1609. októberi XI. törvénycikkel kezdődik (a tasnádi nemesség kiváltsága szerinti állapotban tartandó); a folytatás az 1638. április-májusi XXX. tc. (a Csatáriban lakó nemesek nem háboríthatok jogaikban); az 1656. február-márciusi XII. tc. (a fejedelem ígéretet tesz a berettyóújfalusiak - a város egyik fele állítólag nemes, a másik hajdú - jogi helyzetének rendezésére); és a XVI. tc. (a szilágycsehiek a következő országgyűlésre producálják kiváltságlevelüket - amelyet egyébként az 1639. X. tc. megerősített); az 1659. május-júniusi IX. tc. (a berekböszörményi és félegyházi nemesség nemesi jogainak helyreállítása) és végül az 1674. november-decemberi VII. tc. (az oláhfalusiak, zetelakiak kiváltságai megtartandók, ők viszont tegyék privilégiumaikban foglalt szolgálataikat