Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

a fiscus számára). Itt sem találunk rendszert a törvények keletkezésében. A rendi társadalom többi kiváltságos elemeire vonatkozó jogalkotás szórványos jellegű. Néhány törvény szabályozza a sóvágók, sóbányahelyek helyzetét: az 1631. június-júliusi XXIII. tc. (ez biztosokat küld ki Torda városa és a sóvágók ellentéteinek eligazítására, arra azonban addig is kötelezte a sóvágókat, hogy az Aranyos ottani hídját segítsék csinálni, árvízkor, zajláskor védeni, a tó-, malomgátak, utak csinálásában, a város ó'rzésében ugyanúgy vegyenek részt, mint a városiak, és törvény dolgában a város bírája alá tartozzanak). Az 1664. január-februári X. tc. (ha a székiek nem akarják megtűrni az odatelepedett nemeseket, az első esetben kiváltságaikat veszítsék cl, a továbbiakban jószágaikat is) és végül az 1674. november-decemberi VII. tc. (az udvarhelyszéki sóvágók kiváltságai megtartandók). Az anabaptisták kiváltságainak megeró'sítése az 1631. június-júliusi XXIX. tc. tárgya. Speciális problémát jelent a 16. század utolsó éveiben Erdélybe áramló s az 1594 utáni uralmi válság idején, különösen Vitéz Mihály hónapjaiban hadakozó elemként fontos szerepet játszó rácság jogállása. Az 1580-as években a törvényhozás még megkísérel ellenállni betelepedésüknek, az 1583. márciusi V. tc. el is tiltja a paraszt rácok beköltözését (azzal, hogy a már betelepedettek a többi országlakók törvénye szerint éljenek, és a megye hatósága alá tartozzanak), az 1585. szeptemberi XIII. tc. megerősíti ezt a rendelkezést. Mihai Viteazul erdélyi uralmának bukása után a rendek határozott rendszabállyal próbálták lezárni a problémát: az 1601. január-februári V. tc.-ben felhatalmazták Csáky István fó'kapitányt, hogy küldjön ki mustramestert a véghelyekre, és az a szolgálatra megfelelő', a rendekhez hű rácokat írassa a seregbe, a többi rác pedig legyen jobbágy a végvárak tartományában (beljebb ne költözzék Erdélybe). Más rácot (lett legyen az szolgáló ember vagy paraszt) a tc. nem tűrt meg az országban. A kérdés azonban ezzel távolról sem oldódott meg, a rác hadak még évekig játszottak szerepet Erdélyben az uralmi válság idején, és ez jogi helyzetük rendezését sem tette lehetó'vé - az Erdélyben megtelepedett rác elemek azonban többé-kevésbé felszívódtak az erdélyi rendiség többi rétegeiben (bár említettük, hogy még az 1680-as években is külön említik a Gyulafehérvár körüli mezővárosokban élő rác nemeseket). Az Erdélyben tevékenykedő külföldi (és azon belül külön a görög és zsidó) kereskedők helyzetét is törvények sora szabályozta. A nem erdélyi kereskedők egészének jogállását rendező törvények sorában az első (az