Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

tc. a gyulafehérvári nemesek productiójának módját írja elő (saját kívánságukra). Productióval kapcsolatos az 1633. április-májusi XLI. tc. is (a tasnádi deponált nemesek - kivéve a Bethlen Gábor által léteiteket-a fejedelem biztosainak kiérkezéséig adóval, tizeddel és más szolgáltatásokkal ne tartozzanak). Ezt a tc.-et tartja érvényben (az ügy rendezéséig) az 1634. május-júniusi XV. tc. Más vonatkozásokból már ismert az 1635. május-júniusi XXXVIII. tc. a váradi uradalomban élo egyházi nemesek, szabados-, kenéz-, vajda-, ispánfiak productiójáról. A nemesi jogállást illető'törvények másik főcsoportja a nemesi me?itességeket és jogokat tárgyazoké. Az una eademque nobilitas elvéből következik az 1626. május-júniusi XVIII. tc. rendelkezése: az urak (a fejedelmi tanácsurakat szokták röviden így jelölni) és nemesek jószágai egyenlő terheket viseljenek. A mentességek közül a legtöbb szabályozásra a nemesi házak kvártélymentcsségének van szüksége - nem kis bizonyságául annak, hogy a fejedelmek hadak fcnnléte esetén vajmi kevéssé gondolnak e nemesi szabadság fenntartásával. Először az 1600. október-novemberi (lécfalvi) gyűlés kénytelen ezt a jogot (újra) törvénybe iktatni (XIII. tc.) Mihai Viteazul viharos hónapjai után. Pár évvel később, a Bocskai-szabadságharc idején történtekre emlékezve, az 1607. júniusi XVIII. tc. foglalkozik ezzel a kérdéssel. Báthory Gáborral szemben (nyilván a vele levő hadaktól tartva vagy már tapasztalatok alapján), mindjárt uralma kezdetén, az 1608. március-áprilisi országgyűlésen (VI. tc.) kikötik a rendek: udvara népét ne szállítsa a nemesi jószágokra. A „hajdúuralom" éveiben azonban ezt kétszer is meg kell ismételni (1610. március-áprilisi XXII. tc; 1610. szeptember-októberi VII. tc. - ez Gyulafehérvárt kiviszi ebből, „míg épül"). A „hajdúuralom" bukása után, az 1614. február-márciusi országgyűlésen újra törvénybe iktatják ezt (XXV. tc.) - utána jó másfél évtizedig nincs szó erről. Nem mintha a nemességnek feltehetően nem lenne oka ily panaszra, de Bethlen Gábor uralmának éveiben az ilyen panaszkodásra még lehetőség is kevés van, nemhogy eredményt lehetne tőle várni. I. Rákóczi György uralmának elején viszont két tc. is születik erről: az 1631. június-júliusi X. tc. és az 1633. április-májusi XVIII. tc. Hogy az öreg Rákóczi esetében mi a gyakorlat, azt a halála után történtek bizonyítják: az 1649. január-márciusi országgyűlés ismét törvényt hoz (XVI. tc.) arról, hogy a fejedelmi kíséretet ne helyezzék kvártélyba. Az I. Rákóczi György halála utáni átmeneti rendi megerősödés terméke két tc. is egy további nemesi mentességről; az 1649. január-márciusi XVII. tc. arról, hogy nemesek marháival ne végeztessenek vecturát, és a XX. tc. külön arról, hogy a belényesi nemesek a jövőben ne tartozzanak réz- és vasszerszámokat szállítani a réz- és vasbányákról Váradra,