Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)
IV. Bíráskodás
geszti fel a székelyföldi publicatiókat. Mint régi szabadságukat cikkelyezi be az 1634. május-júniusi XXIV. tc. azt, hogy csak jobbágykérés, statutio contradictiója, a törvényes rendelkezéseknek nem engedelmeskedés miatt indult vagy nota-perben lehet őket az országgyűlés vagy a tábla elé meghívni. Ennek mintegy kiegészítése az 1635. május-júniusi XLIV. tc: a székelyektől a táblára vagy országgyűlésre fellebbezett perben se communisra, se evictorra ne lehessen kibocsátani, csak magát a pert revideálják. Az 1639. májusi XIII. tc. (táblai döntvényt érvénytelenítve ezzel) meghagyja a Székelyföldön (Marosszéket kivéve) a régi usust a citatióban (eltiltva azonban sedrián és táblán egyaránt a citatio és relatoria elleni allegatiókat). Az 1665. februári XVIII. tc. az Approbatae Constitutiones egy módosítását tartalmazza. A kódex ti. a székelységen eltiltotta a condescenióról való exceptiót; 1665-ben (a korábbi törvényekre, különösen az 1619-es perjogi kódexre való hivatkozással) két indokolt exceptiót engedélyeznek nálunk eziránt. A második uralmi válság oklevélpusztulásai indokolják az 1665. májusi XIX. tc. létrejöttét: az 1657 óta okleveleiket a háborús cselekmények során elvesztett székely rendek pereikben hites tanúk bizonyságával élhessenek. A gyűlés másik székely törvénykezési vonatkozású tc-e (a XXXII.) pedig a fejedelmi tábla bírái közül jelöl ki négy személyt az uralmi válság alatti harcok székelyföldi kártételének ügyében való bíráskodásra (az udvarhelyszékiek nem mervén Csík-Gyergyóba menni káruk keresésére). Az 1668. január-februári gyűlés két ilyen tc-e közül az I. a latrok elleni eljárást a Székelyföldön akadályozó szokáselemeket törli el (károsoktól, sértettektől való kezeskérés stb.); a II. tc. a székelyeket is kötelezi szavatos állításra elveszett marhák náluk megtalálása esetén. A székelyföldi illetéktelen marhahajtást bünteti a marhák becsűjével az 1671. november-decemberi XV. tc. Az országos gyakorlattól eltérő szokást szüntet meg az 1678. októberi VI. tc: ha az egyik peres fél nóvumot szerez, és amellett nyújtja be reformatióját, ne a reformatio ellen legyen az exceptio „az eddig való usus szerént", hanem a nóvum ellen. A szászok perfolyamatáról először az 1594. februári X. tc szól - röviden korábbi állapotában hagyva azt. Alaptörvény e téren az 1648. március-áprilisi XVI. tc: a szászok egymást ne evocáltathassák közvetlenül a táblára, csak fellebbezhessék oda ily pereiket. A szászföldi tanúvallatásokról szóló 1655. februári XXVIII. tc.-ről a tanúvallatások kérdésénél már tettünk említést (az 1661. január-februári XVIII. tc. ezt erősíti meg). Az 1648. évi törvénynek mintegy kiegészítése az 1656. február-márciusi XVIII. tc: szász személyeket az 5 casus, gyilkosságok és letétek ügyén kívül ne lehessen közvetlenül a táblára perbe hívni (a