Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

IV. Bíráskodás

legyenek, nehogy „amint eddig történt, járatlanságuk vagy tudatlanságuk" károkat okozzon. Az 1557. júniusi törvény a táblai ülnökök számát is meghatározza (8 törvénytudó személyből álljon e bíróság). A Partium külön felsőbíráskodásáról intézkedik az 1558. március-áprilisi törvény (Földváry Bálint legyen ott ítélőmester, külön magyarországi tábla állítandó fel). A felsőbíráskodás szervezetének újabb (bár bizonytalan eredményességű) erősítését jelenti az 1558. júniusi törvénynek az az intézkedése, amely mintegy felújítja Fráter György országos főbíróságát: egy a magyar jogban járatos tekintélyes személy választandó arra, hogy legyen jelen a főbíróságok tanácskozásain, „fenntartsa azok rendjét, és a tábla jövedelmeit kezéhez véve" fizesse belőle az ülnököket (a maradékot a kincstárnak szolgáltatván be). Ugyanez az országgyűlés erősítette meg tisztében Földváry ítélőmestert, és jelölt ki Erdély számára is egyet (Mecskei Lászlót) azzal, hogy a törvénykezésnél mindketten legyenek jelen, és ők egymás közt állapodjanak meg a tábla jövedelmeiről és pecsétjeiről. A korai időszak utolsó ilyen törvénye, az 1559. júniusi ismét a bírák megválogatásának általános szempontjairól intézkedik (jogban jártas, tekintélyes, igazságszerető emberek legyenek). Másfél évtized szünet után a Báthory-kor első évtizedében jön létre két ilyen törvény. Az 1574. decemberi III. tc. a fejedelmet hívja fel: nevezzen ki ülnököket a tábla megüresedett helyeire (legjobb tetszése szerint). A fiscalis directornak tekintélye legyen a táblán - rendeli c törvény. Az 1576. májusi X. tc. részben a tábla ítélőmestereinek és ülnökeinek fizetését teszi a fejedelem gondjává, részben e főtörvényszéknek az akkor rendelt mozgósítás (és esetleges hadakozás) idején Kolozsvárott állandó ülésezését írja elő. Innen ismét hosszan hallgatnak az országgyűlések e kérdésben; 1606 júliusában is csak azt cikkelyezik be (I. tc), hogy a gubernátor (a fejedelemtől nyert megbízása alapján) már betöltötte a tábla ítélőmesteri és ülnöki tisztségeit. Az 1609. októberi XIV. tc csak annyit tartalmaz, hogy „az assessoroknak fizetések legyen". A már más vonatkozásban említett 1615. szeptember-októberi VIII. tc. pedig ismét a fejedelem gondjába ajánlja a tábla bíráinak fizetését. A fejedelem bíráskodását elsősorban néhány korai törvény szabályozza. Az 1558. júniusi törvény szerint a fejedelmi táblán eldöntött perek általában az uralkodók elé fellebbezhetők, és azok a fejedelmi tanáccsal együtt ítéljék meg ezeket. Lényegében ennek megerősítése az 1566. márciusi VIII. tc. egyik rendelkezése (azzal az eltéréssel, hogy ez már nem beszél minden táblai pernek az uralkodó előtt való eldöntéséről és arról sem, hogy a tanács az ő jelenlétében hozza meg ítéletét - azt viszont hangsúlyozza, hogy az ítélethozók „törvén tudó személyek