Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

IV. Bíráskodás

nem törvénbe forgódatlanok" legyenek). A fejedelem bíráskodásának egy részletkérdését szabályozza az 1570. januári törvény: a gonosztévőknek (malefactor) bizonyult nemesek az ő színe előtt ítélendők meg. Altalános rendelkezés az 1577. októberi IX. tc.-é: a fejedelem (amennyiben módja van rá) a törvényszakok alatt a tanácsurakkal „és főfő törvény esmérő személyekkel, kik a nékül is terminusokon jelen szoktak lenni" (azaz a tábla bíráival) együtt lássa el a hozzá fellebbezett pereket. E kérdést a továbbiakban egyetlen törvény érinti, az 1642. február-márciusi II. tc. Ez szakít azzal a korábbi gyakorlattal, hogy a fejedelem mint legfelsőbb fellebbezési fórum, nem vehet részt a tábla ülésein; a fiscalis perekre nézve továbbra sem engedélyezi ezt, a magánosok pereire azonban igen, azzal, hogy a fejedelem elé való fellebbezések „ezzel ne interturbáltassanak". Itt helyénvaló megemlékeznünk a fejedelem kegyelmezési jogkörének törvényi szabályozásairól. Az 1566. november-decemberi XI. tc. egy rendelkezése szerint az uralkodó „megmértékli a vétekhez képest": kinek adjon kegyelmet, és kinek ne; ezt erősíti meg az 1568. májusi X. tc. (a szándékosság meglétét vagy meg nem létét tekintve e vonatkozásban irányelvnek) és az 1569. júniusi törvény. Az utolsó ilyen rendelkezés, az 1594. májusi XV. tc, már a tizenöt éves háború korszakának megbomló közbiztonságára reakcióként keletkezett: a fejedelem ne adjon kegyelmet nemesek gyilkosainak, házukra törőknek vagy más cégéres gonosztevőknek, és kegyelemkérés esetén tájékozódjék a bűntény mivoltáról a főispánoktól és királybíráktól. Az országgyűlés három esetben határoz kegyelmet; előbb 1607 februárjában (II. tc.) a székelyeknek Mihai Viteazul Erdélybe ütéséről Bocskai fejedelemmé választásáig tett hatalmaskodásaira, fosztogatásaira és más erőszaktételeire (és a rajtuk történtekre is), majd 1615 májusában (XII. tc) a Bocskai fejedelemsége előtt az ínségtől kényszerítve lopásba és más vétkekbe esett személyeknek (ha embert nem öltek és azóta nem estek vissza) és végül 1659 szeptemberében, a II. Rákóczi György által adott általános (csak Nadányira és Mészárosra nem vonatkozó) amnesztiát becikkelyező III. tc.-el. A fejedelmi tábla illetékességi körére és működésére vonatkozó törvények nagyobb részét röviden áttekinthetjük. Azokat a törvényeket ti., amelyek a törvényszakok kijelöléséről, megtartásáról vagy elhalasztásáról, esetleg töroényszünetről intézkednek, e helyt elég általánosságban említenünk. A többi ilyen törvények közül az 1557. júniusi az ítélőmester és a fiscalis director feladatává teszi a tábla megfelelő működése feletti őrködést. A tábla illetékességi körét szabályozza az 1565. októberi törvény, az erőszaktételek, foglalások, dézsmaelvitelek, jegyruha,