Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

I. A fejedelmi tisztségre vonatkozó törvények

A conditiókon 1660 őszén esik kisebb változás, közvetlenül Barcsai bukása előtt: az az év október-novemberi országgyűlés ti. II. tc.-ével megerősítvén a feltételek legtöbb pontját, a III. tc.-ben két vonatkozásban kiegészíti azokat: a fizetett hadak csak addig kötelesek a rendek hűségére is, míg azok hűek a portához, és a törökkel egyetértő fejedelmet uralnak (az intézkedés a trónharcok fejleményei miatt vált szükségessé); és a fejedelem felhatalmazást nyert arra, hogy a székelyeknek más natiókból adhasson kapitányokat (itt arról volt szó, hogy a Székelyföldön 1660 őszén véres erőszakkal kellett letörni a Barcsai-ellenes megmozdulásokat, és így a fejedelemnek esetleg máshonnan kellett a székek élére megbízható tiszteket állítani). Pár hónap múlva Kemény János fegyverrel kényszeríti lemondásra Barcsait; a számára kidolgozott conditiók azonban semmivel sem enyhébbek amazénál. Az unióeskü letételére vonatkozó pontot most úgy fogalmazzák meg, hogy a felnőttkort elértek tegyenek esküt az országgyűlésben vagy a törvényhatóság székhelyén. Ami változás van a feltételekben, az a pillanatnyi helyzet következménye: - a törökpártiság követelményén (tekintettel a porta Keménnyel szemben várható ellenszenvére) annyi kivételt engednek, hogy amenynyiben a török az ország nyilvánvaló romlására törne, a fejedelem tegyen meg mindent az ország megmaradására; - a székelyek tisztjeinek kiválasztását illetően (minthogy a székelység zöme ekkor Kemény-párti) visszaállítják a korábbi alapelvet, és végül azt követelik a fejedelemtől: - ne álljon bosszút azokon, akik bejövetelekor ellenálltak neki. Ismeretes, hogy a conditiókat kidolgozó bizottságban ott ül az a még fiatal, de a tatár rabságtól eléggé megtört törvénytudó főúr is, aki számára jó tíz hónap múlva ismét feltételeket kell majd kidolgozni. Apafi conditiói egyrészt ismét a korábbi módon írják elő a törökpártiságot (a Keménynek engedélyezett kisbíró eltűnik), és még néhány vonatkozásban megszorítanák a fejedelem cselekvési szabadságát: kincstartót állíttatnának, a fejedelemmel megígértetik, hogy nem kényszeríti őket reversalis adására (ez az 1657 utáni belharcok egyik konzekvenciájának levonása - akkor ti. az egymást váltó vagy párhuzamosan regnáló fejedelmek sűrűn kötelezték magukhoz a tisztségviselőket stb., és ebből aztán az újabb változásokkor nehéz helyzetek adódtak), a haza fiait nem engednék a határon kívülre hadba vinni (ez még az 1657-es katasztrófára való reakció), és végül (emlékezve a Kemény által 1661 tavaszán kikövetelt általános felhatalmazás súlyos következményeire) kikötik: a fejedelem ne követeljen tőlük felhatalmazást magának és a fejedelmi tanácsnak.