Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

I. A fejedelmi tisztségre vonatkozó törvények

Apafi aztán pár hónap múlva az 1662. márciusi országgyűlésen kéri conditiói két pontjának (a felhatalmazást illetó'nek és annak, amely szerint csak a fejedelmi tanács jelenlétében tárgyalhat külföldi követséggel) megváltoztatását. A rendek mindkét követelést elutasítják. Csak az 1686. október-novemberi országgyűlés ad VIII. tc.-ében egyszeri felmentést a conditiók azon pontja alól, amely szerint a fejedelem nota vagy defectus útján a fiscusra szállt birtokokat ne tartson meg magának vagy családjának (ez ti. szükséges ahhoz, hogy Apafi fiának adományozhassa Thököly erdélyi jószágait). Addigra már lezajlott a fejedelmi korszak utolsó fejedelemválasztása, //. Apafi Mihályé, is, 1681 júniusában számára nem dolgoznak ki új conditiókat, a választás (az 1681. júniusi I. tc. fogalmazásában) Rákóczi Ferenc és I. Apafi Mihály conditói szerint történik (a rendek láthatólag fel sem figyeltek a két összeállítás igen lényeges különbségeire). Összességében ennyit mondhatunk a fejedelmi jogkörnek a conditiókban való általános meghatározásairól. Az általános gyakorlat az, hogy a fejedelem esküt tesz a conditiók betartására (ezt esetleg be is cikkelyezik), és (aminek még inkább van nyoma a törvénycikkekben is) hogy a rendek hűségesküt tesznek az új uralkodóra. A fejedelmi jogkör egyes részleteinek szabályozásai Egy-két korábbi tc. mondja ki külön is azt, hogy a fejedelem tanácsával kormányozzon (1591. novemberi XXXII. tc: az uralkodó ne cselekedjék tanácsának határozata nélkül „az országnak fő és közönséges dolgaiban", 1607. februári V. tc: „országunk minden féle dolgaiban" a tanács értelmével, tetszésével éljen). Néhány további törvény rendelkezik jogkörének egyes részletkérdéseit illetően (az 1594. májusi XV. tc. a kegyelmezési jogkörről: a fejedelem nemesek gyilkosainak, a házra törőknek stb. ne adjon kegyelmet; az 1619. októberi XII. tc. arról, hogy a fejedelem szabadon rendelkezzék váraival; az 1558. március-áprilisi végzés és az 1625. májusi I. tc - más összefüggésben már találkoztunk vele - a fejedelem jogának nyilvánítja székhelyének meghatározását; az 1630. január-februári III. tc a fejedelemasszony korábbi conditióiból következően tartalmazza azt a határozatot, hogy az tisztséget, birtokokat stb. csak a gubernátor és a tanács akaratából adományozhat, a IV. pedig azt, hogy Brandenburgi Katalin jószágokat illető ügyekben vagy akár ezekkel kapcsolatos kérelmekről nem dönt a gubernátor és a tanács híre nélkül.