Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

birtokok ügyében. A fejedelem záloglevelet ígér azoknak, akik még nem kérték ezt a ténylegesen kezükön levő fiscalis birtokokra. Ez a törvény is megerősíti azt a régi rendszabályt, hogy a fejedelem a magszakadás, nota vagy szerződés útján a kincstárra háramlott birtokokat ne kezelje fiscalisként, adományozza vagy zálogosítsa el. A következő lépés ez ügyben az 1650. márciusi országgyűlésé: ez összeállítja a vitathatatlanul fiscalis birtokok jegyzékét, és XXXI. tc.-ével (1. pont) úgy intézkedik, hogy ezek örökösen azoknak tartandók. Azokat a fiscalis jószágokat illetően, amelyek kétesek vagy ellentmondásban állnak, törvényszakon kell döntést hozni (meglehetősen tág lehetőséget hagyva a magánbirtokosoknak az ilyen perek elhúzására). A kétséges jószágok a bírói döntésig nem zálogosíthatok el (utána igen, kivéve a fiscalisnak deklarált Törcsvárához tartozó falvakat). A fiscalis jószágok jegyzéke a bírói döntések után lezáratván, az újonnan (nota stb. útján) a fiscus kezére kerülő jószágok nem tekintendők fiscalitasoknak, eladományozhatók. Ha a fiscus a továbbiakban latens just követel valamely birtokon, azt ne productióval, hanem közönséges birtokperben keresse - az ily birtokok azonban akkor se tekintendők fiscalitasoknak, ha a fiscus megnyeri őket. A fiscalis jószágokban nemesi telkeket és azokra telepített jobbágyokat örök- vagy zálogjogon bírók maradjanak meg e jussukban, a nem nemesi telkeket bíróknak joguk legyen contradictióra, de a kétes fiscalitasok ügyét végleg lezáró törvényszakon produkáljanak jogukról. A fiscalis jószágok végleges jegyzéke így nem országgyűlésen, hanem az 1650. októberi törvényszakon készül el. Ott jön létre a megegyezés a fiscus és Brassó közt Törcsvár ügyében; ezt cikkelyezi be (némi módosításokkal) az 1651. február-márciusi országgyűlés (VIII. tc.-ével). Az általános szabályozást egyelőre egy részintézkedés követi, az 1653. január-márciusi III. tc. (a fiscalis jószágban parlagból szőlőt felfogni akaró nemesek a fiscus tisztjének becslése után - ha a fiscus jobbágyai nem akarják művelni - tizedfizetés kötelezettsége mellett telepíthetnek oda és művelhetnek ott szőlőt). A második nagy uralmi válság is voltaképpen csak a korábbi rendszabály bővítését hozza: a fiscusra háramlott nem fiscalis birtokokat a fejedelmek ne tartsák meg maguknak, feleségüknek vagy gyermeküknek se adományozzák, hanem más érdemes személyeknek (1659. szeptember-októberi VIII. tc); ezzel lényegében megegyezik az Apafi-kor első idevágó terméke, az 1665. szeptemberi VIII. tc. (a nota, szerződés útján a fiscusra háramlott jószágok nem fiscalisok, eladományozhatók). Ezt az 1667. január-februári XXVI. tc, az 1650. évi rendezés egy részintézkedésének becikkelyezése követi (két falunak a fiscalitasok sorából törlésének megerősí-