Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

I. A fejedelmi tisztségre vonatkozó törvények

Rendkívül megnövelnék a conditiók az országgyűlés által választott fejedelmi tanács hatalmát: a fejedelem nélkülük érdemi ügyeket ne intézzen, főtisztségeket ne osszon, országos ügyben jött külföldi követséget ne fogadjon, követeket csak a tanácsurak határozatából küldjön külföldre, a portáról a fejedelem számára kérendő atnámé formáját is a tanács határozza meg. Mindezeken túl az országos jövedelmek kezelése a fejedelem és az országgyűlés által a főrendek közül választott thesaurarius feladata lenne, a fejedelem a tanács tetszéséből jelölné meg az országos jövedelmek kiadásának módját, a kincstartói tisztséget üresedés esetén tanácsi határozat alapján kellene újra betölteni. A főrendek hatalmának további megerősödését jelenti a főispáni tisztségnek legalább 1000 Fit értékű birtokhoz kötése (megfelelő zálog követelése a fiscalis tisztektől, végvári főkapitányoktól stb.). A rendek most már nemcsak a székelyek fő királybíró-választási jogát iktatják a conditiókba, hanem a szászok tisztválasztási jogát is (csak a szebeni királybíró - a comes - megerősítését hagyván a fejedelemnek). Végül általában kikötik a rendekre nézve sérelmes törvények, szokások hatálytalanítását, a salvens passus meg nem tagadását, a nota vagy defectus útján a fiscusra háramlott jószágok érdemes személyeknek való adását (és meg nem tartását) és idegen hadak nem tartását. Ismeretes, hogy R/iédei Ferenc még meg sem tudja szilárdítani uralmát (amely egyébként is feltételes, csak arra az időre szól, amíg Rákóczi György rendezni tudja ügyeit a portán): Rákóczi visszavonul ugyan, de Szatmár és Szabolcs mintegy személyi tartományként van a kezében - és mögötte az északkelet-magyarországi Rákóczi-birtokok, a Partium, és a hajdúk pedig rá hallgatnak - így tehát 1658 januárjában nem nagy feladat számára, hogy visszaüljön trónjára. Amikor azonban 1658 őszén megint kénytelen félrehúzódni, és most már a török ad fejedelmet Erdélynek (ha erdélyit is és az országnak a fejedelem és a tatár rabságban levő Ketnéfiy János után legnagyobb közjogi méltóságát, az országgyűlési elnök, lugosi és karánsebesi bán Barcsait), a rendek még a Rhédei Ferencnek szabott conditióknál is többre terjeszkednének. Az unióesküt évente újra le kívánják tétetni; kimondják, hogy a fejedelem a jövőben köteles legyen a három natio együttes határozatait megerősíteni (ha nem tenné is, akkor is tc.-be kell azokat íratni, és törvényerejük legyen), a hadak számát a fejedelem az országgal együtt határozza meg, és azok a rendekre és jogaikra is esküdjenek fel. (Az már csak részintézkedés ezek mellett, hogy a fejedelem senkit se akadályozzon pere vitelében, perben függő jószágot ne foglaljon magának vagy családjának, és még inkább az, hogy Vinc uradalmát a fiscus megtarthatja magának, de a fejedelem oda is adományozhatja.)