Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

ügyi is; itt csak azokról az iskolaügyi törvényekről beszélünk, amelyek kifejezetten azok. Az így értelmezett törvényanyag zömében néhány rövidebb időszakból való. Az első szakasz a reformáció nagy előretörése. Az első ilyen törvény az 1556. november-decemberi országgyűlésen született: a királynő (a káptalanok ügyének lezárása után) gondoskodjék róla, hogy (elsősorban a kolozsvári és marosvásárhelyi kolostorban) iskolák létesüljenek. Az 1557. februári törvény már a két említett iskola létrejöttéről számol be. Az 1558. március-áprilisi törvény a váradi iskola ügyének rendezését is kéri a királynőtől. A marosvásárhelyi iskola számára Izabella évi 250 Frt-ot deputál, ezt adatja fia is, és az 1565. júniusi országgyűlés be is cikkelyezi ezt; ugyanekkor kérik fel a rendek az uralkodót a gyulafehérvári iskola további támogatására is. Az 1566. május-júniusi XV. tc-ben azonban már az iránt fordulnak kéréssel János Zsigmondhoz: az évre is megadatván a 250 Frt-ot, tegyen állandó rendelkezést az összeg további kiutalására. Ezzel az iskolaügy jó két évtizedre eltűnik a törvényhozás érdeklődési köréből, csak 1585 októberében szavaznak a rendek törvényileg köszönetet a fejedelemnek a vásárhelyi iskolának rendelt subsidiumért. Ezt a törvényt újabb hosszú szünet követi (eltekintve a már említett közvetve iskolaügyinek is számító vallásügyi törvényektől). Bethlen Gábor kora ismét termékeny e tekintetben. Az első éveket még az évtizedes zavarok következményeinek eltüntetésére fordítják. Az 1614. február-márciusi IV. tc. az iskolák helyreállítását írja elő, az 1615. szeptember-októberi XXXVI. tc. (a prédikátorokkal együtt) az iskolamesterek és deákok (itt literátus egyházi emberekről van szó) védelmét (megtámadóik vagy csak megháborítóik is 200 Frt-on maradjanak). Az 1620-as évek törvényeinek már más a tárgya és súlya. Az 1622. májusi VI. tc. köszönetet mondva a fejedelemnek akadémia létesítésére tett intézkedéseiért, Kolozsvárt (az ottani pusztakolostort) jelöli ki annak helyéül (azzal, hogy az és jövedelmei soha elvehetők ne legyenek - a tc. örökös törvénynek volt szánva). Az akadémia tekintélyének védelmére született az 1622. szeptember-októberi I. tc: a 4 recepta religión kívüli személyek ellen szokásoshoz hasonló bírósági eljárást rendel azok ellen is, „az kik az academia felől per ludibrium ignominiosa szóllottak". (Más kérdés az, hogy az akadémia, ismeretesen, Gyulafehérváron, a fejedelmi székhelyen valósul meg.) A Bethlen-kor legjelentősebb iskolaügyi törvénye azonban a más vonatkozásban már említett 1624. június-júliusi VI. tc, amely (a prédikátori rend panaszára) horribilis, 1000 Frt-os büntetéssel sújtja azt a földesurat, aki jobbágya gyerekét visszatartja az iskolázástól vagy kiveszi az iskolából. Ezt a törvényt erősíti meg az 1635. május-júniusi II. tc. I. Rákóczi György