Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

az 1607. júniusi XXVII. tc; azok a perfelvétel napján brevis szerint eldöntendők. Innen azonban több évtizedes hallgatás következik e kérdésben; csak 1649 elején (a január-márciusi XIV. tc-el) szabályozzák a 100 Frt-on aluli liquidum debitum-perek vitelének módját (azok ugyanazon törvényszékek előtt viendők, mint az azonos értékű zálogperek, ugyanúgy brevis processusszal). A többi hitelügyi törvények az Apafi-kor termékei. Előbb (az 1664. január-februári XII. tc-el) a zilahiakat és más hódoltságiakat intetik meg arról, hogy a hódoltság alá nem jutott erdélyieknek fizessenek (különben az összeg megtérítéséig fogva tarthatók), majd az uralmi válság idején összezavarodott hiteléletben általános rendezéssel próbálkoznak: az 1664. novemberi XII. tc-el a bebizonyított adósságok ügyében nem fizetés esetén a hitelezőnek az adós ingó, azok elégtelensége esetén ingatlan javaiból való kielégítésére szólítják fel az illetékes tiszteket, végső esetben az adós elfogására. Az adósság szálljon át a deficiált adós örököseire is. A törvény erejével nemesség, polgárok és városi rendek egyaránt megvehetik másokon adósságaikat, kinek-kinek fennmaradván joga arra, hogy kötés- és kezeslevele szerint járjon el. A hitelezők túlkapásai ellen lép fel az 1670. decemberi XVIII. tc. (adósságért törvényes bizonyítás nélkül senki sem tartóztatható le, jószága sem). A kamatlábat maximálja az 1673. november-decemberi VIII. tc. (10%-ban, visszaható erő nélkül, a must fejében adott kölcsönök esetében a szász natiónál való szokás a mértékadó). A szászföldi hitelügyek bizonyos részleteit szabályozza az 1674. november-decemberi XXXII. tc. (a szászföldi szegénységnek pénzüket kölcsön- vagy mustrakiadókat az adósok ingóságaikból elégítsék ki, és ha abból nem telnék ki, az adóst adják hitelezője kezébe a fizetésig; ha szászsági földterületre adta ki pénzét, a szász tisztek akadályozzák meg az ilyen foglalást - visszamenőleg is -, csak a városi házak legyenek így - a város kiváltságainak korlátai közt - elfoglalhatok, egyébként „aki pénzét kiadta, keresse attól, akinek adta, ha lészen kitől megvenni"). Az utolsó hitelügyi törvény már az 1680-as évek végi, súlyossá vált pénzügyi helyzet terméke: ha az adós nem fizet a megszabott (vagy utólag kijelölendő közeli) határidőre, a kétszeresét kell végrehajtani rajta, vagy el lehet foglalni tetszés szerinti birtokát. Iskolaügy A közigazgatási vonatkozású törvények egy külön, nem nagy csoportja az iskolaügyieké. Itt elöljáróban jegyezzük meg: a vallásügyi törvények egy része (pl. a jezsuiták kitiltásai és visszaengedései) közvetve iskola-