Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

az erdélyiek a Vaskapu felé és Hlyén át is vihetik ki oda), az 1676. november-decemberi XVII. tc.-nek szintén (a Körösből bejövő sós szekerek Bánffyhunyadon rakodjanak meg, és ha ott nem találnak, a bíró igazolásával mehessenek az aknára; Bánffyhunyadon a haza fiai mindenkinek szabadon adhassák el a sót, és tovább is vihessék, ha akarják). Az 1680. januári IV. tc. végül a kalotaszegieknek biztosítja az aknákon kereskedésre só kiadását (azzal ellensúlyozván azok „a török rettenetes exactióit", a terület már hódoltság lévén). Viszonylag jelentős számú, többségében Apafi-kori törvénynek tárgya a vásárok ügye. Az első ilyen törvény, az 1581. májusi XIII. tc. a túlzott helypénz ellen lép fel (2 pénznél többet ne vegyenek az eladóktól, az ettől eltérő kiváltságleveleket produkálják a fejedelemnek); az 1586. májusi XI. tc. az újonnan szokásba jött vásárvámokat törli el; az 1596. áprilisi XVII. tc. azt a városokban elharapódzott szokást szünteti meg, hogy az eladó vagy adja el vásárra vitt gabonáját a vásár napján, vagy vigye haza, kimondván, hogy az el nem adott gabonát bárki leteheti a városban mindaddig, míg el nem adhatja. A két idevágó Bethlen Gábor-kori törvény közül az 1622. májusi IX. tc. a városiak elővásárlási jogát szünteti meg a városokon, az 1626. májusi XXI. tc. külön is kimondja ezt Brassóra. Az 1642. február-márciusi XIV. tc. a vásárra csekély értékű árut vivő szegénységen való cédulapénzvételt szünteti meg. Az Apafi-kor első évtizedének sűrű vásárügyi törvényei közül az 1666. februári III. tc. a Fejérvár körül akkortájt (a fejérvári vásárok kárára) kialakult vásárhelyeket szünteti meg, megerősítve az ottani régi vásárrendtartást (a fejedelem ottléte idején 10 óráig az udvar és az oda feljött főrendek számára volt fenntartva a vásár, mások csak azután vásárolhattak). Az 1667. január-februári törvények közül a III. tc. az előbbit erősíti meg (a vásárok eltörlését illetően), a XVIII. tc. ismét az elővásárlást tiltja el, hogy aztán az 1668. január-februári XVII. tc. ismét e kérdésre próbáljon pontot tenni, annyira eredménytelenül, hogy 1669. január-márciusi országgyűlés jó két éven belül harmadszor hozhat ilyen célzatú törvényt (XXV. tc). Ezen országgyűlés másik vásárügyi törvénye, a XXIV. tc részben ismét egy pár éve hozott és végrehajtatlanul maradt tc. ismétlése (az igeri vásár eltörlendő), részben a gyulafehérvári vásárrendtartás módosítása (országgyűlés idején a városiak 10 óráig nem vásárolhatnak, ez az idő a „külsők"-nek lévén fenntartva). Az 1670. decemberi gyűlés három ilyen törvényéből a XXXIX. tc. most már csak a debrecenieknek tiltja el a nyerészkedést célzó elővásárlást, a XV. tc a törvényben előírt mód szerinti vételt akadályozók elleni eljárást írja elő, a II. tc szerint a borbereki és alvinci vásárokon a külső mészárosok is szabadon árulhassanak húst. 1676 végén azonban (november-decemberi II. tc.) ismét el kell tiltani az