Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

lemtől engedélyt nyertek kereskedhetnek (a fejedelmi monopóliumok tiszteletben tartásával). A következő mozzanat már a Bethlen halála utáni rendi ellenakció nem jelentéktelen része: az 1630. január-februári XIV. tc.-ben általában helyreállítják a szabad kereskedelmet (csak a borkereskedelem monopóliumát hagyva meg, és az idegeneket zárva el az ökör- és viaszkereskedelemtől, kifejezetten engedélyezve a fehér abaposztó behozatalát és adását-vételét). Arról már szólottunk, hogy jelennek meg pár év múltán újra a fejedelmi monopóliumok, és hogy alkudoznak róluk a rendek. Újabb nagy roham a liber questusért csak I. Rákóczi György halála után következhet el. Az 1649. január-márciusi II. tc. a külkereskedelmi tilalmakat, illetve fejedelmi monopóliumokat tárgyazó törvények ismertetése során már említett korlátozásokkal lépteti életbe a kereskedelem szabadságát - hogy azután, II. Rákóczi György második visszatértekor, az 1659. szeptember-októberi gyűlésén lehessen újra kimondani a VII. tc.-ben, engedményül a rendeknek (ráadásul változhatatlan törvénynek szánták) és a jó évtized előtti engedmény értékének is jelzéseképpen. Apafi első éveiben azonban újra hozhatják a rendek a törvényeket a kereskedelem szabadságáról: előbb az 1664. január-februári VIII. tc-et (a szebeni görögök bírájának egy túlkapásnak minősített cselekménye kapcsán), majd (az idegen kereskedők lábasmarha-felvásárlását sérelmezve) az 1665. májusi XXIX. tc-et (csak a higany és porarany kereskedelmét véve ki ebből). Hosszú szünet után 1680 november-decemberében hoznak újabb törvényt (XVI. tc.) a kereskedelemnek a felszabadításáról Partiumban is (azzal, hogy ebből a véghelyeknek „valami inconvenientiájok ne következzék"). Az még inkább részintézkedés, hogy az 1685. október-novemberi V. tc-el engedélyezik a táborozás alatti szabad éléskereskedést. Néhány törvény tárgya a kereskedelmi korlátozások. Az 1593. áprilisi VII. tc. a nem kézműveseket tiltja el a bőrökkel való kereskedéstől. Az 1607. márciusi X. tc. a román fejedelemségekből és másunnan árut behozó személyeket utasítja előbb a letevő-, huszad- és vámhelyekre, csak aztán engedve őket a vásárra, az az évi júniusi LVI. tc. annyiban szorítja meg ezt, hogy a letevő-, huszad- és vámhelyeknél beljebb nem engedi ezeket. Az 1650. márciusi IX. tc pedig, a haza fiainak felszabadítva a ló vásárlását, a „külső cmberek"-nek továbbra is csak fejedelmi annuentiával engedélyezi ezt. Két Báthory Zsigmond-kori törvény tárgya magánszemélyeknek adott kereskedelmi monopólium: az 1593. szeptemberi IX. tc. arra kötelezi a fejedelemtől karazsia és fehér ón behozatalára „bizonyos annuentiát" kieszközölt személyeket, hogy 1594 Szent György-napjáig tegyenek eleget kötelezettségüknek (engedélyük ahhoz lejár), az 1594. májusi