Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

vül az ökörbőrrel való kereskedést is az fiscusnak reserválván") és az 1630. január-februári XIV. tc. visszafelé utalásain kívül (a bőrkereskedelem monopóliuma akkor is megmarad, a méz-, viasz-, marha-, só-, szűrkereskedelemé megszűnik) hallgat e kérdésről a törvényhozás. I. Rákóczi György uralmának elején pedig siránkozva bár, de becikkelyezi a fejedelmi méz-, viasz-, szűr- és ökörkereskedelmi monopóliumot (1631. június-júliusi III. tc), hogy aztán kinyerje a váradi és debreceni szűrmíveseknek: azok a fiscustól szabadon vehessék a szűrt és kivihessék az országból (1632. májusi XXIV. tc. megerősítése az 1634. május-júniusi II. tc), és majd a méz- és viaszmonopóliumból alkudjon le valamit: a nemes megtarthatja és eladhatja majorsági mézét, viaszát, a szegénység is megtarthatja házi szükségére - venni azonban a nemes is csak fejedelmi engedéllyel vehessen (1633. április-májusi XIX. tc), és a szászoknak csikarjon ki legalább fejedelmi ígéretet a város szükségére való mézvétel engedélyéről és felhatalmazást a mézgyűjtők kihágásainak kivizsgálására (ugyanakkori XL. tc), 1635-ben pedig a mézmonopólium ellen addig elkövetett vétségekre eszközöljön ki amnesztiát (május-júniusi L. tc). Közben 1633 április-májusában újra megerősítik a porarany- és higanymonopóliumot (és az utóbbi kiviteli tilalmát is -XV-XVI. tc); e törvények további megerősítése az 1638. április-májusi XVIII. tc. A méz- és viaszmonopóliumon még az 1649. eleji nagy rendi fellendüléskor is csak annyi lazítás történik, hogy a nemes szabadon vásárolhat mézet és viaszt is házi szükségére, és bármely más országlakos is adhat el, illetve vásárolhat ugyané célra (az év január-márciusi II. tc). Az 1665. májusi XXIX. tc. egy rövid utalásban szól a higany- és porarany-monopóliumról. A többi kereskedelemi tárgylí törvények már nem alkotnak ily nagy kategóriákat. A szabad kereskedés általános elve jórészt fontos történelmi fordulópontokon a törvényhozás tárgya - úgyszólván minden esetben a szabad kereskedés elvének kimondásáról van szó, éppen az abból megállapítható hatással, hogy ismételgetni kell. Az első ilyen törvény, a már több más vonatkozásban is említett 1625. májusi IV. tc. mindenesetre kivétel: Bethlen és a fejedelemi tanács, majd (állásfoglalásuk alapján) az országgyűlés az 5 pénzes garas devalválását és ezzel együtt a szabad kereskedelem engedélyezését látná a drágulás ellenszerének, a kereskedőit ez esetben sem felelnének az olcsóság bekövetkezéséért; így születik meg az országgyűlés döntése: az 5 pénzes garas értéke változatlan marad, „az kereskedés penig efféle magok hasznát kereső kalmár és áros emberektől interdictum legyen"; a nemesség és a fejede-