Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

I. Rákóczi György uralmának csak első negyedében van a rendeknek beleszólása ebbe a kérdésbe, akkor is csak 1634-ben hoznak „új" törvényeket (május-júniusi II. tc: juhok, berbécsek, meddó' tehenek, lovak, szűrposztó kivitele szabad), az 1635. május-júniusi két törvény csak korábbi rendelkezések felújítása (a X. tc. az 1623. évié, a XXXIII. az 1628. évié). II. Rákóczi György uralmának is csak az elején hoznak e kérdéskörbe vágó törvényeket: 1649 január-márciusában az eléggé ellentmondásos II. tc.-et (tilos a ló kivitele - „az szolgálatra való lovaknak szűk volta miatt" -, a poraranyé, higanyé, vadbó'ré, fejedelmi engedélyhez van kötve a mézé és viaszé, a jó pénzt a haza fiai kivihetik, az idegenek nem; méhviaszt az erdélyiek hozhatnak be házi szükségükre) és a görögöknek a vadbőr vásárlását eltiltó XXVIII. tc.-et. A görög kereskedők erre petícióval járulnak a fejedelemhez a jó pénz kivihetése iránt, és az 1650. márciusi XXVIII. tc. annak rendelkezésére is hagyja ezt az ügyet. Az 1651. február-márciusi VI. tc. a ló kivitelét is részben felszabadítja (a nemesi ménesekből származó lovakat bárki harmincad nélkül kiviheti). Innen megint szünetel az ily természetű törvényhozás, és csak Apafi korának elején újul fel; akkor is az elsó' ilyen törvény az 1664. január-februári XXXVI. tc. kifejezetten a kényszerhelyzet terméke: a török sarc megfizetéséig tiltja el a jó pénz, ezüst- és aranyholmi kivitelét, és még 1666-ban is az ország pénzügyi nehézségei indokolják az ezüst és arany kivitelének újbóli tilalmazását (februári XVII. tc). A további törvények többsége már a dohány behozatalának eltiltása (1670. decemberi XIII., 1683. februári XI., 1686. október-novemberi IX., 1688. szeptember-októberi VIII. tc); az 1689. januári VII. tc. már a dohányzás ellen szól. Ezek közé csak néhány olyan ékeló'dik, mint az 1673. november-decemberi IV. tc. (csizma, saru és belföldi posztó kivitele tilos), az 1676. november-decemberi V. tc. (a török földről feljáró bagaricás szekerek ne vihessenek ki sót) és az 1688. szeptember-októberi IX. tc. (csizma, saru, bó'r kivitelének eltiltása). Különleges csoportja a kereskedelmi vonatkozású törvényeknek a fejedelmi monopóliumokkal kapcsolatos törvényhozás. Az elsó' ilyen monopólium Báthory Kristófé, amelyik még elosztó szerv, és nem haszonra dolgozó kereskedelmi cég; az 1578. április-májusi XXII. tc. azzal tiltja el a bó'r magánkereskedelmét, hogy a fejedelem embere „az míves népnek azon áron adja az bó'rt, az mint maga veszi", a kézművesek pedig maguk vásárolhatnak bó'rt a mészárosoktól. A monopólium rövid életű, a fejedelem maga szünteti meg, és az 1578. októberi gyűlés azzal cikkelyezi be ezt (IV. tc), hogy a bőrvásárlás „csak mívre" szabad, nem nyereségre. Bethlen Gábor korában egyetlen törvénycikk félmondatnyi megjegyzésén (1625. májusi IX. tc: „az lóval való kereskedésen kí-