Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

Az egyes várak őrségei közül Jenőé ad alkalmat a legtöbb törvény alkotására. A már említett 1612. évi tc.-en túl vele foglalkozik két 1616. évi törvény (Lippa átadásának és Homonnay György támadásának kritikus évében nem indokolatlanul): az április-májusi XIII. tc. (Zaránd megye adója az őrség tartására menjen) és az október-novemberi IV. tc. (az előbbi megismétlése, annak hozzátételével, hogy a fejedelem növelje az őrséget); az 1618. októberi IX. tc. (a Zaránd megyei nemesség tartson lovasokat Jenő őrzésére, a tisztek azonban ne használják ezeket saját szükségükre) az e rendelkezés első felének megismétlése; az 1627. áprilisi VII. tc, majd az 1627-es törvényt megerősítő 1635. május-júniusi V. tc A vár és a benne lakók ügye az 1640-es években került újra erősebben az érdeklődés homlokterébe; az ottani viszonyok tették szükségessé, hogy az 1643. április-májusi országgyűlés III. tc.-ével biztosokat küldetett oda (nem kisebb embereket, mint Kornis Zsigmond és Bornemissza Pál) a bajok megszüntetésére, megfelelő rendtartás és igazgatás létrehozására (és az építés folytatására). Az ügy azonban a törvényhozás számára csak 1648 tavaszán zárult le; a fejedelem és tanácsa részletes rendtartást ad a végvár számára, elsősorban a kapitány és a megyei tisztek, illetve a várőrség és a nemesség viszonyát szabályozva, és az 1648. március-áprilisi országgyűlés becikkelyezi ezt (XVII. tc). 1653 elején (január-márciusi IX. tc.) még egyszer törvénybe iktatják a hódoltsági nemesek azon kötelességét, hogy Jenőben cirkálókat tartsanak - ezzel a fontos végvár ilyen ügyei el is tűnnek a törvényhozásból, ott már csak a jcnei menekültekkel találkozunk majd. (Teleki Mihály anyja is jenéi menekült, és előneve után ítélve Székely László is onnan való.) Az 1662 előtti időkből együttvéve kevesebb tc vonatkozik a többi várak őrségeinek ügyeire, mint Jenőére. Görgényre (a már más vonatkozásban említetten túl) az 1607. júniusi LVIII. tc. (az addig oda szolgált marosszéki drabantok a továbbiakban a szabad székelyek közt teljesítsenek szolgálatot), Husztia az 1637. márciusi IV. tc. (ott Bethlen István tartson őrséget), a Lúgos és Karánsebes vesztével súlyos helyzetbe jutott Zsidóvárra az 1659. május-júniusi XXVII. tc. (minthogy Jósika Gábor nem tudja azt saját jövedelméből fenntartani, a rendek egyelőre évi 2000 kősót deputálnak neki az őrség tartására azzal: ha a fejedelem idővel jószágot tud adni neki ehelyett, e beneficium megszűnik). Különleges eseteknek számítanak e tekintetben az olyan törvények, mint a magánvárak ügyeit rendező 1651. február-márciusi IV. tc. (Kun István ígéretet tesz rá, hogy Hlyei várában kapitányt és 30 főnyi őrséget tart, a fejedelem gyakorta megmustráltatja ezt, szükség idején ő is őrséget küld vele, és azt Kun István tartozik bevenni oda) és az 1661.