Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

I. A fejedelmi tisztségre vonatkozó törvények

I. A fejedelmi tisztségre vonatkozó törvények Az elemzést a fejedelmi tisztségre vonatkozó törvényalkotással kezdjük. Természetes dolognak kell felfognunk, hogy az országgyűlés magának a fejedelemválasztásnak a tényét is törvénycikkben rögzíti. De arról talán nem kell hosszabban szólnunk: mit jelent ez a fejedelemválasztás a gyakorlatban. Az országgyűlés így vagy úgy, de befejezett tények előtt áll - ha ugyan esetleg a rendek egy része magatartásának eredményeképpen is. Az érdemi törvényalkotás e téren a fejedelmi jogkör altillanos meghatározásával kezdődik: erre mindjárt a választáskor kerül sor (bár a conditiók valójában nem feltételei a választásnak, hanem a főhatalom óhatatlan várományosával való alkudozás termékei). A FEJEDELMI JOGKÖR ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSAI Az 1540 utáni első uralkodónál, Izabellánál és János Zsigmondnál még nincs szó conditiók kidolgozásáról; ők még nem az önálló Erdély rendéinek választása alapján gyakorolják a főhatalmat. Az 1543. februári országgyűlésnek a főhatalomra vonatkozó végzései azonban mégis a későbbi conditiók ősének tekinthetők. A rendek teljhatalmat adnak a két uralkodónak Erdély és más területek birtoklására, kormányzására és igazgatására, tőlük való függésbe rendelik az összes tisztségviselőket. Az uralkodás feltételei: a rendek kiváltságainak megőrzése, a királyi tanács útján való igazgatás (nagy fontosságú esetekben Izabella más főemberek véleményét is hallgassa meg a három natióból), idegenek kizárása a tisztségek juttatásából, a gyulafehérvári püspökség birtokainak laikusoknak, gyermekeknek és idegeneknek széjjel nem osztogatása. A királynő bármely erdélyi várában lakhat, ha Lippára, Temesvárra, Váradra vagy Kassára akar utazni, ám tegye, de a királyi tanács és a