Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)
I. A fejedelmi tisztségre vonatkozó törvények
rendek által választott tanácsurak tetszéséből (de Consilio tamen consiliarorum Suae Majestatis et Gonsiliariorum alias a Dominis Regnicolis electorum). Ez az ősforma; a conditiók kiérlelt, teljes formájával csak évtizedekkel később találkozunk. Báthory Istvánnak csak hűségesküje ismeretes, conditiói nem; az eskü szövege szerint végrehajtatja János Zsigmond végrendeletét, érvényben hagyja donatióit, az annak tett szolgálatokért senkit sem háborít meg. Erdély és a János Zsigmond által bírt magyarországi vármegyék rendéinek szabadságait megtartja, igazságosan bíráskodik. Mindez jóval szegényesebb az 1543-as szabályozásnál - hisz az adott helyzetben nem is absolutus princeps, hanem egy igen bizonytalan jogállású uralkodó számára készült. Aconditio-formula kialakulásának pedig a továbbiakban sem kedvez az idő; Báthory István már választott lengyel király, amikor, inkább csak helyetteséül, Erdélyben hagyja testvérét, Kristófot - formailag nincs is szükség conditiók kidolgozására, lehetősége a Kelet-Európa akkor legjelentősebb trónjára került uralkodó által kijelölt utóddal szemben és pár hónappal Kerelő Szentpál után még kevésbé van. Amikor pedig Bát/iory Zsigmond megválasztására sor kerül (1581 májusában), a rendek egyszerűen csak tudomásul veszik a hatalmas lengyel király és testvére üzenetét. Alkudozásra ismét nincs hely és mód - és szükség se, hisz Báthory Zsigmond nem nagykorú, tényleges uralkodása még távol van. Csak az 1588. decemberi országgyűlés próbálkozik meg a trónra lépő Báthory Zsigmond hatalmának némi szabályozásával, ha nem is conditio formájában; I. törvénycikkében esküre kötelezi a rendek szabadságainak, a törvényeknek és a folyó gyűlés végzéseinek megtartására; III. törvénycikkében pedig fejedelmi tanács tartását és azok határozatainak követését írja elő. Az első ismert conditio-formula az 1598. augusztusi tordai országgyűlésé Báthory Zsigmond egyik visszatérése alkalmából. A tizenhét pontból álló összeállításban a legelőkelőbb helyet a vallási megkötések foglalják el: - a fejedelem tartsa meg a vallások jogait (1.); - a jezsuiták tartózkodását csak Kolozsvárott engedélyezze (6.); - a váradi katolikusoknak Szőllősön és határában engedélyezze vallásuk gyakorlását (10.); - tartasson vizsgálatot azokon a helyeken, ahová a katolikus hitet erőszakkal vitték be az elmúlt időben, és a többség vallását tartassa meg (15). A többi pontok vegyesen tartalmazzák a főbb rendi jogok megtartását:
