Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)
III. A kormányzatot illető törvények
veszély nagyságához képest, az egész parasztnéppel együtt). Az 1565. januári törvény ismét csak új variánst dolgoz ki: a nemesség jobbágyainak '/urával álljon ki, a közszékelyek 10 kapuról 1 puskást, 1 kézívest és 8 dárdást küldjenek (a szászok hadkiállításának módja és mértéke láthatólag változatlan marad), a magyarországiak 7í5-del vonuljanak hadba (ott ez lévén a szokás), szükség esetén azonban úgy, ahogy a székely község. Az az év októberi törvény pedig a János Zsigmondnak a szultánnal hadba vonulása esetére kiállítandó erdélyi tartalékhadba az egyházi nemesektől és rovástalan jószágú nemesektói is lovasokat követel (5-5 személy után egyet), a székely lófőktől is ötönként 1 zsoldost. 1566 márciusában az a módosítás történik ezen a rendtartáson (III. tc), hogy a székely lófők nem zsoldot adnak, hanem személyesen kelnek fel. Az 1568. januári törvény röviden megismétli az Vurdal való felkelés rendszabályát; ugyanez történik az 1573. májusi I. tc-el; az 1574. januári I. tc. már mindhárom natióra és a Partiumra egységesen az 7i6 elvét mondja ki; az 1574. júniusi II. tc ismét csak az 7ir>-os arány törvénybe iktatása. A Békés Gáspár elleni harc idején hozott 1575. július-augusztusi III. tc. ismét új variánst jelent: az 7u> után nemcsak egy lovast, hanem egy gyalogost is ki kell állítani; ennek a portális katonaságnak itt már határozott szervezetet (tizedes, hadnagy, zászló), egyenruhát írnak elő. Az 1575. január-februári törvény ismét csak az 7K, nép (vagy szükség esetén az egész jobbágynép) megígérése támadás esetére. Mikor a kérdés egy jó évtized múlva 1587 áprilisában újra napirendre kerül (III. tc), a fejedelmet (és a tanácsurakat) is kötelezik birtokaik után az 7H, kiállítására (egyben, a pestisjárvány-okozta pusztulás miatt, korrigálják a hadba vonulandók lajstromát). A fejedelmet illetően az 1593. szeptemberi VIII. tc. is megeró'síti ezt; akkor azonban (a X. tc. tanúsága szerint) már nem az 7if,-katonaságról van szó, hanem 10 jobbágyonként 1 drabantról (lehetőleg puskásról). Minthogy pedig Erdélyben az egyes nemesek birtokai már ekkor is gyakran több törvényhatóságban szétszórva feküdtek, az 1594. februári XIII. tc úgy rendelkezett, hogy ki-ki ott állítsa ki birtoka után a katonát, ahol ,,fó' residentiája" van, de hozzon igazolást a többi törvényhatóságok ispánjaitól is portája számáról. Az az évi augusztus-szeptemberi gyűlés (I. tc-ével) már csak 20 jobbágyonként vállal l-l lovast (Báthory István-kori törvényre hivatkozva azt is hozzáfűzve: egy hónapig maguk költségén tartják, aztán, ha a fejedelem kiindítja őket Erdélyből, az fizessen nekik). 1595 decemberében a megyék (a VII. tc-el) ismét az 72o kiállítását vállalják; a székelyeknél (közvetlenül a giurgiui győztesek „megzabolázása" után) 7s az arány (IX. tc). A portális katonaság
