Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

gyengesége azonban a tizenöt éves háborúban láthatólag hamar kiderül, úgyhogy a rendek az 1597. áprilisi VII. tc.-ben maguk is elismerik, hogy „az szolgálatra elég alkalmatlanok és magunknak is igen káros", de egyelőre meghagyják a korábbi rendtartást (az '/Vot értve), és egyben a székelyeknél is ennyira kívánják csökkenteni a felveendő nép arányát. 1599 márciusában viszont már ők kérik a huszadkatonaság intézményének eltörlését (VI. tc), arra hivatkozva, hogy mikor a szükség kívánta, a köznép egészét is felvették, és erre végszükség esetén a továbbiakban is hajlandók. Mihai Viteazul ideje után azonban egyelőre a portális katonaság intézménye áll vissza: az 1601. január-februári II. tc a fejedelmi és a nemesi jószágokból 25 jobbágyházanként 1 lovast, 20 kapunként egy puskást állíttat ki, a székelyeknél 10 kapunként 1 puskást. (A szászokra, a korábbi szokáshoz képest, ekkor is egy tételben történik kivetés.) 1612 májusában a rendek (XIX. tc.) már inkább kapunként 3-1 hópénzt ajánlanak meg a hadakozás időtartamára. Ugyanígy rendelkezik az 1614. február-márciusi VIII. tc. is; a hópénzes gyalogokról tud az 1614. szeptember-októberi III. tc. is. 1616-ban még egyszer találkozunk a földesúr által kapuszám után kiállított zsoldossal (október-novemberi VI. tc; akkor kétkapunként volt állítandó egy jó puskás gyalog, és az ispán kivethette a katonaságból a földesúr által állított nem megfelelő zsoldost). 1620-ban azonban már ismét a kapuszámos gyalogok és lovasok hópénzéről van szó (1620. áprilisi VII. tc). Az 1623. május-júniusi országgyűlés talál egy láthatólag tartós kompromisszumot (II. tc): „mivel szükségnek idején csak a közönséges parasztság közül hirtelen előállatott gyalognak igen kevés hasznát látjuk", a nemesség kétkapunként állítson ki egy-egy jó puskás gyalogot, azt vegye is ki a paraszti szolgálatból; az ispánok vegyék ezeket lajstromba, megyénként állítsanak élükre hadnagyot, aki legalább negyedévenként mustrálja meg és gyakorlatoztassa őket. Ezt a rendszabályt erősíti meg az 1625. májusi II. tc. is (csak azt kérve, hogy a fejedelem, ahogy korábban is, csak háromkapunként követeljen egy gyalogot), az 1626. májusjúniusi VI. tc. szintén (a lovaskiállítást „az főrendeknek maga böcsületére hagyta"). Innen kezdve a portális hadkiállítást illető tc-ek évtizedekre el is tűnnek a törvényalkotásból; csak az 1657. júniusi országgyűlés törvényei (V-VIII. tc.) beszélnek róla, a Lengyelországból érkező rossz hírek okozta riadalomban (a hadjáratban részt vevők, özvegyek tartoznak birtokaik után lovast, gyalogot állítani - nem jelzett számban -, a szegény nemesasszonyok legalább tízen egy lovast). A portális katonaságon túl a rendek (az 1540-es évek harcaiban - és az első nagy uralmi válság idején) néhány ízben törvényt szavaztak