Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

Hadügy A kiemelten tárgyalt kormányzati ügyek közül a hadügy jelenti a második nagy kategóriát. A hadügyi vonatkozású, méreteiben az adóügyi törvényhozást ugyan el nem éró', de mégis sok száz tc.-et produkáló törvényalkotást többfelé differenciálva ismertetjük: előbb az általános hadügyi törvényeket, majd a várak erődítésére, fenntartására és végül a határvédelem egyéb kérdéseire vonatkozókat. Az első csoport, az általános hadügyi törvények, jelentős mértékben olyan, hogy részletes ismertetését nyugodtan mellőzhetjük. Azokra a tc.-ekre gondolunk, amelyek általánosságban rendelnek el hadkiállítást, és még inkább azokra, amelyek személyes felkelést vagy csak készenlétet írnak elő - hallgatólagosan is a hagyományos alapon. Másképp kell már kezelnünk a hadkiállítás módját részletesebben szabályozó törvényeket. A hadkiállítás legkorábbi még élő típusát, a portális katonaság kiállítását számos törvénycikk írta elő a korszak első felében. A sort az 1542. decemberi törvény nyitja meg: minden nemes tíz kapunként egy lovast tartson készenlétben, hogy a helytartó vagy helyettese rendeletére a hadak gyülekező helyére indíthassa; a szászok ugyanily arányban puskás gyalogokat küldjenek. Portális hadak készentartását írja elő (más típusú hadak kiállítása mellett) az 1543. februári és az 1546. áprilisi törvény is (az 1542-ben jelölt mérték szerint). Az 1557. februári törvényben tűnik fel aztán a hadkiállításnak az a módja, amely kb. egy fél századig uralkodó típusnak számít: a nemesek (a fejenkénti felkelés mellett) jobbágyaik 7i6-át vonultassák hadba (a székelyek személyesen keljenek fel, a szászok pedig - régi szokás szerint - puskás gyalogokat és tüzérséget adjanak). Ugyanígy a jobbágyok 7u,-át véteti fel az 1557. novemberi tábori országgyűlés is, azt is előírva, hogy arra alkalmas személyeket kell katonának állítani, és a felkelt jobbágyoknak az illető helységek 2 Frt hópénzt fizessenek (a szászok most nem maguk állítják ki a zsoldosokat, hanem bizonyos számú katonára zsoldot adnak). Az 7J6 az arány az 1558. júniusi törvény szerint is; a székelyeknél a közszékelyek a jobbágyokhoz hasonlóan adóznak (ez a pénz a primorokkal hadba vonulók tartására megy), a szászok ismét maguk állítják ki a gyalogokat és a tüzérséget. Az 1564. januári törvény, az 1560-as évek harcai közepette, eltér az állandó Vi6-os aránytól, és a székelyekre is kiterjeszti a köznép felvételének gyakorlatát: szükség esetén a nemesség és a székely főbbek a köznép '/urával, Vio-ével vagy Vs-ével vonuljanak hadba (vagy akár, a