Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

a restansokat, és általános felmentést adott az adót kezelő tisztségviselődnek. Különleges kérdésnek számít a 16. századvégi rendi pénztárról való számvétel'is. Előbb az 1594. májusi gyűlés vétet számot a 20 pénzes kalangyaváltságról Trauzncr Lukácstól, illetve a volt fizetőmestertől, Haller Gábortól az általa felvett pénzről (a lehetőség szerint még az országgyűlési elnököt is bevonva a számvétel munkájába - IV. és X. tc), majd a rendi mozgalom veresége után, az 1594. augusztus-szeptemberi gyűlés (XIV. tc.-ével) Gerendytől. Külön említendők azok a törvények, amelyek (változó mértékű) felhatalmazást adnak a fejedelemnek (vagy a főhatalom más gyakorlójának) a számvételre: az 1596. szeptemberi XVI. tc. (a fejedelem egy bizonyos időpontra és helyre egyberendelheti azon törvényhatóság főtisztjeit és pénztárnokait, amelyek nem fizették be az adót, és számot vehet tőlük); az 1601. január-februári VII. tc (ez Csáky István generálist hatalmazza fel arra, hogy számot vétessen a Mihai Viteazul idejebeli adószedőktől és más tisztektől); az 1633. április-májusi V. tc. (akik legkésőbb az év karácsonyáig nem számoltak el a restanciával, azokon „légyen a Nagyságod kegyelmessége" és végül az 1668. márciusi XV. tc. (a béke helyreálltával történjék meg a számvétel a török sarcról; a fejedelem rendelkezzék, hogy a kijelölt számvevők és a perceptorok mikor jelenjenek meg Medgyesen; a számvétel a fejedelem utasításai szerint történjék). Említsünk meg végül néhány különleges számvételügyi rendszabályt. Az 1611. áprilisi országgyűlésen a fejedelem arra tett kísérletet, hogy a számvevő tisztségét külön hivatali levelezési joggal bíró hatósággá fejlessze; az exactor rationum a maga levelével hívhasson számadásra bármely tisztet - javasolja. A rendek a régi szokásra hivatkozva elutasítják követelését; a számvevő a régi rendtartás szerint a fejedelem rendeletével hívjon számadásra - mondja ki a III. tc Ilyen rendelkezés még az 1663. szeptemberi országgyűlés XVI. tc-e. A korábbiakban jeleztük, hogy az 1663. február-márciusi V. tc. a portán a sarcból elköltött 5000 tallér visszafizetésére kötelezte az ott követekként járt Váradi Istvánt, Szilvási Bálintot s időközben elhalt követtársuk, Lutsch János szebeni királybíró örököseit. A követeknek azonban mégis sikerült elszámolniuk a pénzzel (jobban mondva sikerült megértetniük a törvényhozókkal, hogy nehéz helyzetben a portán elosztogatott ajándékról nincs mód szabályosan elszámolni), és így az 1663. szeptemberi országgyűlés szokatlan módon, törvénycikkben adta meg nekik a felmentést. Ugyanígy járt el Bánffy Zsigmonddal szemben, aki az előző években szintén főkövetként járt a portán, további három személyről az került a törvénybe, hogy rendezték adósságaikat.