Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

őket addig, míg ezt meg nem tették. Ez sem segített sokat, mert az 1669. január-márciusi országgyűlésnek ismét törvénnyel (XXXIV. tc.) kellett számadásra rendelni az előző évi tc. nyomán még számot nem adott perceptorokat, azzal fenyegetve őket, hogy ha adósságban maradnak, és nem tudnak számot adni, el lehet fogatni őket - a határszéli Hunyad megye pl. Zaránd megye perceptorait vasra verve kívánta előállíttatni az országos számvételre. Az 1670-es évek zavaraiból azért láthatólag mégis volt kiút, mert a későbbiekben már csak két törvény intézkedik a késedelmes számadók büntetéséről: az 1680. januári II. tc. (az adószámadásaikat be nem nyújtó tiszteken a főispánok executiót tehetnek); és az 1688. május-júniusi IX. tc. (a számadásra meg nem jelenők vagy a pénzt be nem hozók bebörtönzendők). A túlkapásokon, visszaéléseken ért számvevők vagy perceptorok elleni eljárásról szintén több törvény rendelkezett. Az exactor ne követelje a perceptorokon az elpusztult vagy mentesített kapukat - köti ki az 1613. májusi XIII. tc. A többi ilyen törvény mind a második nagy uralmi válság idejéből és az azt követő évekből való. Az 1659. május-júniusi II. tc. többek között arról is intézkedik, hogy a hűtlen perceptorok becsületüket veszítsék, és az összeg kétszeresét fizessék meg (akik csak hanyagságból nem vették fel az adót, azon a számvevők vegyék fel a restantiákat). A török sarcot beszedett, de azt 15 napon belül be nem fizető perceptorok elfogandók, és a fizetésig rabságban tartandók rendeli el az 1660. október-novemberi XVI. tc; a XVII. tc vizsgálatot követelt azok ellen a szolgabírák vagy perceptorok ellen, akik, törvénytelenül, 7-7 pénzzel megtoldották az adót (a következő országgyűlésre hagyva megbüntetésüket). Az 1660. október-novemberi XVI. tc. rendelkezéseit ismétli meg az 1662. október-novemberi I. tc. azzal a kiegészítéssel: ha elhalt perceptorra bizonyosodik rá, hogy magáncéljaira fordította a sarcot, özvegye, gyermekei vagy örökösei jószágából vegyenek elégtételt. Az 1666. szeptemberi IV. tc. pedig halálbüntetést szab a „fraudulentiában" talált perceptorra (az ily pereket még azzal is szigorítván, hogy nem engedélyezett bennük exceptiókat, nóvum judiciumot és fellebbezést). A számvétellel kapcsolatos további törvények már különleges kérdések szabályozásai. Országgyűlési biztosok által történt számvétel törvénnyel való lezárása az 1680. májusi XVIII. tc: a korábban kiküldött, rangos számvevő bizottság (Nemes János, Bethlen Miklós, Macskási Boldizsár, Káinoki Sámuel, Horváth Kozma és a szebeni jegyző) beterjesztvén munkálatát az 1658-1680. évi számadások megvizsgálásáról, az országgyűlés elrendezte a fennmaradt difficultasokat, a púra restantiák egy részét elengedte, más részének megfizetésére kötelezte