Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

talmazza fel arra, hogy az országgyűlés után végső számvételre idézvén a perceptorokat, „adhibeálván ahhoz értő tisztek alatt lévő becsületes embereket", vegyenek számot az 1664 eleje óta felvetett adókról. Elvi fontosságú határozat volt az 1670. márciusi XVI. tc.-nek az az előírása, hogy a jövőben a törvényhatósági perceptorok jelenjenek meg az országgyűlések elején számvételre, és az ezt némileg kibővítő és precizirozó 1682. február-márciusi II. tc. (a továbbiakban oly országgyűléseken, amelyek meghívójában szó van az adó felvetéséről, a fő- és alperceptorok külön figyelmeztetés nélkül, számadásukkal jelenjenek meg, büntetés terhe alatt; az ország azután minden natióból jelöljön ki számvevőket, azok vegyenek számot az adóról). Több törvény tárgya a számadás elmulasztói elleni eljárás. Az első ilyen az 1572. májusi IX. tc, az elhalt Csáky Mihály által kezelt adóról való számadás kapcsán, perrel fenyegeti Csáky örököseit, ha nem jelennek meg számadásra (ez, ország dolga lévén, terminuson kívül is vihető lesz), és az ügy befejeztéig zár alá helyezi a volt kancellár kinnlevőségeit. Szigorú intézkedést tartalmaz a fejedelmi és országos jövedelmekről számot nem adók ellen a rendi pénztárat létrehozó 1593. szeptemberi VII. tc: birtokaik (az összeghez képest) elfoglalandók, és ha ezek nem elégségesek, személyükhöz is hozzá lehet nyúlni. Az 1634. május-júniusi VII. tc. szerint a számot nem adó perceptorokra az alispánok, szolgabírák (Bihar megyében a fiscalis director) vigyenek executiót, repulsiónak pedig ne legyen helye (az ezzel élők perbe fogandók), az ily személyt szolgálatba fogadó nemes adja kézre azt, vagy a sedria az első széknapon marasztalja el annyiban, amennyivel a számadó tartoznék (ez jogorvoslat nélkül végrehajtandó). Ettől kezdve ismét évtizedekig nincs szükség a kérdés szabályozására; az 1660-as években (a sarc és a válságvégi és utáni nehéz évek adói kapcsán) annál inkább. A török sarcról számot nem adó perceptor elfogandó - rendelkezik az 1662. október-novemberi I. tc. Az 1657 óta felszedett adókról való számvétel ügye még tíz év múlva sem rendezett, úgyhogy az 1667. áprilisi III. tc. arra utasítja a főtiszteket, hogy azonnal vegyenek számot az ezzel még adós perceptorokon (illetve özvegyükön vagy örököseiken). Úgy intézkedett, hogy a továbbiakban a tisztségük viselése alatt számot nem adó pénztárnokot a tisztek fogassák el, és úgy vegyenek rajta számot; ha adós marad, birtokaikat foglalják és adják el. (Ha a törvényhatósági főtiszt hanyagul járt el e tárgyban, a fiscalis director az ő birtokaira vihetett executiót.) A kérdés azonban annyira rendezetlen maradt, hogy az 1668. január-februári országgyűlés újra azzal kellett fenyegesse (XXXVIII. tc-ében) az 1657 utáni restanciákról számot nem adó perceptorokat: a főtisztek vasra kell verjék