Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

riáknál csak annyi a változás, hogy a XIII-XIV. tc. jelentős adót ró a nagy jövedelmű fiscalis tisztekre. Minthogy a rettenetes helyzeten még az 1660. júliusi (súlyos) kivetés sem változtat, az 1660. október-novemberi gyűlés kifejezetten nemesi adót vet ki. A nemesség részvétele az adózásban nem ritkaság a fejedelmi kor Erdélyében; az 1660. júliusi törvények is úgy rendelkeznek, hogy a nemes döntse el: maga teszi-e le az adót, vagy jobbágyán veszi meg. A dolog lényegében egyre megy, hisz a nemes a jobbágyszolgáltatások törvénnyel nem kötött rendje mellett úgyis jobbágyán vette meg az adókat. A IV. tc. szerint ez minden szolgáló ember után 1 tallér legyen. A fiscalis jószágok sem mentesek ez alól (V. tc.). A szász universitas adója fejenként szintén 1 tallér (VII. tc). Apafi uralmának elején az ország már oly mértékben kimerült, hogy az 1662. júniusi országgyűlés (III. tc.-ével) adó helyett sószállítást rendel el a portusra, hogy a só pénzzé tételével lehessen előteremteni a török által követeiteket: minden rótt ember 50-50 kősót fuvarozzon oda (lehetőleg mindenki a hozzá legközelebb eső aknáról, de szükség esetén másunnan is); a máramarosiak (messze lakván a portustól) választhatnak: tallérben fizetik-e ki a leszállítandó só árát, vagy Erdélyben fogadnak szekereket c fuvarra. 1662 október-novemberében azonban, az az év júniusi III. tc megerősítése mellett, újabb kivetést kell tenni: külön fejadót vetnek a rovatlanokra (azzal az indokolással, hogy azok amúgy is ritkán adóznak), a nemességre, Máramarosra (minthogy azok nem szoktak fejenként hadba szállni, csak zsoldosokat tartanak), a görögökre és zsidókra, az 1660. júliusi XII. tc. szerinti vagyonadót (IV tc), fejadót a fogarasi boérokra, nemesekre, a sóvágókra, román, magyar és szász papokra, tanítókra, jelentős adót a fiscalis tisztekre (V. tc). A székelyeknél ismét a fej- és vagyonadó kombinációjával találkozunk; a szabadok és jobbágyok közül a 4 ökrösök 1 tallért, a 2 ökrösök fél tallért vagy 1 Frt-ot, a marhátlanok négyen egy tallért adjanak (XI. tc), a szászok hasonlóképpen (a városokban fejenként 1 tallért - a mesterlegények és szolgák is XII. tc). Ettől kezdve azonban az adózás ismét kapuszám szerinti; az elvet csak olyan intézkedések törik át, mint a később említendő forgalmi adó vagy az 1664. január-februári IV. tc. intézkedése arról, hogy ott, ahol egy kapun csak két-három család található, családfőnként adózzanak, az 1665. májusi XXI. tc. a vajdahunyadi és hátszegi nem nemesek fejenként (és nem kapuszám szerinti) adózásáról. Az adórendszer ügye azért (épp a török adó terhének roppant megnövekedése miatt - az 1657 előtti 10 000 arany helyett 40 000, és mindez az 1658-tól kezdődőleg területének - az újonnan hódoltságra jutott észak-partiumi,