Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

észak-erdélyi vidékektől eltekintve - kb. egynegyedét elvesztett országon) továbbra is napirenden marad; az 1666. februári országgyűlés Bethlen János javaslatára küld ki (február 17-én) bizottságot (négy tekintélyes tanácsúr - Bethlen János, Béldi, Haller János és Fleischcr szász comes-, az egyes natiók 6-6 képviselője -, köztük Kun István, Bethlen Gergely, Mikes Kelemen stb.) az iránti javaslattételre: mennyi adót kell kivetni és hová a 80 000 tallér előteremtésére. A bizottság össze is ül, február 20-án előterjeszti javaslatát, amely közelebbről nem ismert, csak az a tény, hogy nem fogadják el. Innen azonban jó két évtizedig ismét nem hallani az adórendszer változásáról; a korszak végén, az 1689. januári országgyűlésen is csak a kapuszámok törvényhatóságokon felüli újraelosztását határozzák el (ezt a főtisztek és a magyar és székely natióban a tekintélyesebb nemesség végezzék el). A szászok megkönnyítésére az őadójukba való fizetésre rendelték az addig külön adózó Szelistye-, Talmácsszéket és a törcsvári uradalmat (I. tc). Egészen különleges, egyedi esete a fejedelmi kori adózásnak az 1663. szeptemberi forgalmvV///ö-kÍvetés. Az országgyűlés a török sarc nyomása alatt úgy határozott (XIII. tc), hogy a kapuadó mellé forgalmi adót is kivet, „nem magunktól, hanem más keresztyén országoktól vévén példát"; a városokon (a császári hadak által elfoglalva tartottakat kivéve) eladott érték után 5% adó fizetendő (20 pénzen aluli értékeknél már nem). A szász universitas maga rendeljen erre inspectorokat, perceptorokat, a magyar és székely mezővárosokban a törvényhatóságok. Az adó háromnegyede a török sarcba menjen, a többi a szász városé, illetve az ügyben eljáró törvényhatósági tiszteké legyen. A harmincadokon is 5% többletvám veendő. A törvény hatályát mindenesetre csak egy évben állapították meg, és még addig sem tartott: az 1664. január-februári XXXI. tc. eltörölte. Külön kérdéscsoportként tárgyalandók a rendek olyan beavatkozásai az adóügyekbe, amelyek már az adóügy rájuk tartozását demonstrálják, vagy épp az adó feletti hatalom (és ezzel nagyjából a hatalom egésze) megszerzését célozzák. Az adómegtagadásokra és a rendipénztárlétrehozására 1593/94-ben tett kísérletre gondolunk. Adómegtagadásra a korszak első éveinek zavarain túl (akkor az 1542. nyári tiszántúli részgyűlés nem hajlandó adót megajánlani, majd az az év szeptemberi részgyűlés tagadja meg az ököradót) először 1588 októberében kerül sor; ezzel bukkan a felszínre, közvetlenül Báthory Zsigmond tényleges uralmának kezdete előtt, a rendi mozgalom. A rendek a jezsuiták kiűzését követelik, Báthory Zsigmond ekkor még nem enged - erre az országgyűlés nem szavazza meg az adót, és a gyűlés eredménytelenül bomlik fel. Ez a közvetlen előzménye a jezsuiták 1588.