Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

zal a kifejezett indokolással, hogy a kapuszám szerinti fizetéshez új rovás volna szükséges). Egy ökör, fejős tehén után 20, meddő tehén és tinó után 10, juh, kecske, disznó után 1, ló után pedig 20 pénz volt fizetendő. A marhátlan ember (vagy akinek nincs 10 pénze, adóra elég állata) 10, a szegény özvegyasszony 4 pénzt fizessen. A kereskedők vagyonuk szerint adózzanak. A szászok fejenként 60 pénz fizetésére voltak kötelesek. A városok adójának akkor is a teljes összeget határozták meg. A kapuszám szerinti adózás egyelőre nem akar helyreállni, az 1607. szeptemberi gyűlés sem aszerint veti ki az adót, de nem is az 1607. márciusi módon; I. tc.-ével nyilas házra 28, félnyilasra 14 pénzt, zsellérre 7 pénzt vet, II. tc.-ével a követjárások költségeire 6, 3, illetve 1,5 pénzt a három kategóriára. Az 1608. március-áprilisi országgyűlés (I. tc.-ével) ismét az 1607. márciusi I. tc.-hez hasonlóan veti ki az adót (azzal az eltéréssel, hogy az egyes kategóriáknál a tételek némileg magasabbak, és a törvény külön intézkedik a kereskedésből élő parasztokról: ezek úgy taxálandók, mint az ökrös emberek)- Ezt a rendszert variálja tovább az 1608. szeptemberi gyűlés I. tc.-e (II. tc-ében egyben eltiltva a továbbiakra az állat utáni rovást, és új connumeratiót rendelve el), most 32 pénzt vetve ki ökör, borjas tehén és ló, tízet a meddő tehén és tinó, kettőt az aprómarha után (akinek viszont nincs öreg marhája, az 4-4 pénzt fizessen az aprómarha után), a marhátlan személy 12, a marhátlan özvegy 6 pénzt fizessen, a kereskedő parasztok most is a marhás emberekhez hasonlóan. Az 1608 szeptemberében elrendelt összeírás nyomán helyreáll a kapuadó rendszere, és egészen a második nagy uralmi válságig nem is találkozunk attól való eltéréssel - akkor is csak a kényszerűség hatására. Már a török sarc ügyében oly fontos intézkedéseket hozó 1660. júliusi országgyűlés is a kapuadó és vagyonadó bizonyos kombinációját alkalmazta. (Az nem jelent benne különösebb újdonságot, hogy rovatlan falvakban stb. családfőkre veti ki az adót; ez a gyakorlat korábbról is ismert.) Az 1660. júliusi I. tc. a vármegyéknél még fenntartja a kapuadó tiszta rendszerét (csak pénz helyett állatot is bevesz adóba, ahol az adóra kötelezett nem tud készpénzben fizetni). A székelyeknél a nemesek, jobbágyős lófők a jobbágyházaik után fizetett összegen kívül állataik után is fizetnek (ló, ökör után 50-50 pénzt, tehenenként 25-öt, juhonként 10-et) (VII. tc), a szabad székelyek, lófők, darabontok és özvegyeik maguk személye és állataik után ugyanígy (VIII. tc). Hasonlóan adóznak az oláhfalusiak és zetelakiak is (VIII. tc). A szászok csak készpénzt fizetnek (családfőnként - X. tc). Az Erdélyben ingatlant bíró görögök vagyondézsmát adnak (összeírt vagyonuk '/nrét), a nem birtokos görög kereskedők javaik Vioo-át (XII. tc). A többi adózó kategó-