Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

Mindaz, amit eddig elmondottunk, lényegében beletartozik a kapuadónak az egész korszakban uralkodó rendszerébe. A következőkben azokat a törvényeket ismertetjük, amelyek új adórendszer létrehozását célozták. Az első ilyen kísérlet az 1588 utáni rendi mozgalom egyik legfontosabb lépésével, a rendi pénztár létrehozásával kapcsolatos. A fejedelmi tanács és a három natio megbízottai rendelkezése alatt álló és a rendektől választott conservatorok által kezelt pénztár megteremtésére az 1593. szeptemberi országgyűlés (III. tc.-ével) rendkívüli adót vet ki, nem kapuszám után, hanem a gabonatermésre, állatállományra vagy másképp mért vagyoni erőre. A nemesség majorsággabonájának minden kalangyája után 1 pénzt fizessen (ez a fejedelmi birtokokra is vonatkozzék; a városban lakó, vetéssel nem bíró nemes a város közt rovandó), a szabadosok, más nem nemes adómentességek, fejedelmi és városi drabantok a nemesekhez hasonlóan fizessenek. A jobbágyok, vlachjogú személyek, román papok öt kalangyánként fizessenek egy pénzt, a vetést nem tartó állattartó jobbágyok, vlachok stb. öreg barmonkért vagy 3 juh, illetve kecske, vagy 5 disznó után ugyanannyit. A köles, rozs után a búzához hasonlóan kelljen fizetni, a zab után a búzáé felét. Akinek se vetése, se marhája nem volt, személye után volt köteles 5 pénzt fizetni. A szász plébánosok kalangyánként 1 pénzt fizessenek (a tized után is). A városok körül a bányahelyek rovásuk kétszeresére kötelesek, a hat szászváros 10 000 Frt-ra, öt magyar város 4200-ra, a városokban élő görög, olasz, német kereskedők közül a szekeresek 10, az árujukat lóháton hordók 5 Frt-ot, a házzal bíró gyulafehérvári mesteremberek 1 Frt-ot, a hazátlanok 50 pénzt. Az 1594. februári országgyűlés (a IX. tc.-ben szigorú bírság alatt sürgetve meg az 1593. szeptemberi rendkívüli adó befizetését), a már említett új összeírás alapján fejadót vet ki: házasemberenként 20-20 pénzt, a török határvidék karánsebesi és lugosi bánság 10-10-et fizessen (a szászok együtt 20 000 Frt-ot ígértek; III-IV. tc). A dolognak nincs folytatása: az 1594. májusi országgyűlés által kivetett 50 pénzes adónál nincs jelezve, hogy házasemberenként vagy kapuszám szerint vetették-e ki, de összegéből inkább az utóbbit feltételezhetjük, az 1594. augusztus-szeptemberi országgyűlés pedig ismét kapuszám után szabja meg az adót. A kísérlet (amely egyben nemesi önadóztatás is) megbukott hát, erre a sorsra jutottak utódai is (amelyek ráadásul nem is voltak olyan koncepciók részei, mint ez). 1599-ben a júniusi tábori országgyűlés vet ki nem kapunként, hanem öt emberenként 2 Frt-os adót. A Bocskai-szabadságharc utáni pár évben is egyremásra találkozunk a kapuadórendszer ilyen egyedi áttöréseivel. Előbb az 1607. márciusi országgyűlés vet ki fej- és vagyonadót I. tc-ében (az-