Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)
Előszó
rült majorizálnia a gyűlést, többséget szereznie a szavazásnál, így a diéta ellenkezését kikapcsolnia. 1 Erdély sajátos függetlensége érdekes befolyással volt a jogalkotásra is. A keleti magyar államban sajátos jogrendszer érlelődött, mely kétségtelenül beépítette a magyar tradicionális jog, a szokásjog és a korai törvényhozás fenntartott szabályait saját szerkezetébe, de amelyet egy új szellemű, erősen Habsburg-ellenes (így a Habsburg-diéták törvényalkotását is kevéssé akceptáló) normaalkotás jellemzett. Az erdélyi rendi gyűlés megerősödése kedvezett a saját transsyilvan jogalkotásnak, a politikai függetlenedés a saját akaratképzés izmosodásának. A fejedelmi hatalom ereje a jogalkotást elmozdította a koncepciózus, kompiláció felé tartó, már-már kodifikációba hajló törvényhozás irányába. Az erdélyi állam magyar és protestáns jellege kedvezett a magyar nyelvű szakterminológia, a magyar jogszabályi-jogi nyelv kialakulásának. Az Erdélyi Fejedelemség korának kutatása számos izgalmas eredményt ígér még ma is. A Magyar Királyságétól eltérő rendiség, az ennek megfelelően kiépülő országgyűlés, az egykamarás rendszer és a natiók szerinti szerveződés, a magyar jogi és államnyelv alapjaiban különbözteti meg a nyugati államféltől Erdélyt. Az eltérő privilegiális talajból kisarjadó jogosultságok és tradicionális rendi igények találkozása különleges tárgyalási technikákat, kezelési processusokat igényeltek. A bonyolult tárgyalások eredményeképpen megszülető törvények új irányba vitték a magyar jog fejlődését. A központosított kormányzat, a fejedelmi hatalom által támogatott ipar és kereskedelem, a jól szervezett gazdaság és hatékony közigazgatás megelőlegezte a jogösszefoglalás és jogrendezés eszméjét is. Bethlen Gábor 1619-ben perrendtartást bocsátott ki a törvénykezés módját és rendjét taglaló jogszabályokról. I. Rákóczi György kezdeményezésére, de már csak II. Rákóczi György 1 Barta G.: Az erdélyi fejedelemség születése. Budapest, 1979; Bindcr P. - Kovách G.: A céhes élet Erdélyben. Bukarest, 1981; Bíró V.: Az erdélyi fejedelmi hatalom fejlődése, 1542-1690. Kolozsvár, 1917; Jakó Zs.: Az erdélyi vajda kancelláriájának szervezete a XVI. század elején. Kolozsvár, 1947; Köpeczi B. (szerk.): Erdély története. I—III. Budapest, 1986; Makkai L.: Erdély története. Budapest, 1944; Mályusz E.: Az erdélyi magyartársadalom a középkorban. Budapest, 1988; Ráez L.: Főhatalom és kormányzás az Erdélyi fejedelemségben. Budapest, 1992; Szalay L.: Erdély és a Porta. Pest, 1862; Szamosközy I.: Erdély története. Budapest, 1963; Szilárd K.: Az erdélyi fejedelem jogköre, 1556-1571. Budapest, 1910; Szilágyi S.: Az erdélyi alkotmány megalakulása a szeparáeió kezdeten. Századok, 1876; Szilárd K.: Az erdélyi fejedelem jogköre, 1556-1571. Budapest, 1910; Trócsányi Zs.: Az erdélyi fejedelemség korának országgyűlései. Budapest, 1976; Trócsányi Zs.: Erdély központi kormányzata, 1540-1690. Budapest, 1980; Trócsányi Zs.: Habsburg-politika és Habsburg-kormányzat Erdélyben, 1690-1740. Budapest, 1988.
