Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

ben). 1587-1588-ban a pestisjárvány ad okot számos e körbe tartozó törvény hozatalára. Az 1587. áprilisi II. tc. a fő- vagy alispánok és szolgabírák feladatává teszi: vizsgálják meg, hogy hol puszták a telkek, és a leszállított adóról küldjenek fel lajstromot a fejedelmi tárházba; az év októberében a III. tc. megsürgeti az ispánokat: fejezzék be a régebben puszta telkek számbavételét. 1588 április-májusában újra törvényt hoznak rá (III. tc): a főtisztek vegyék számba a döghalál miatt elpusztult helyeket (ahol eddig még nem történt meg ez). Az 1587-es törvényeket erősíti meg az 1588. decemberi XXIX. tc; ugyanakkor más ok miatt is intézkedni kellett a puszta telkek adózásáról: a török pusztítás miatt. Az 1588. decemberi XXX. tc az így elpusztult partiumi falvak fejedelmi rendelettel való szemrevételezését, adójuk leszállítását írta elő (azzal, hogy a falu újratelepedésekor új rovás készítendő). Lényegében ugyanezt a rendelkezést ismétli meg az 1589. októberi IX. tc (a magyarországi exactor az alispánokkal együtt szálljon ki a puszta falvakra, és szállítsa le adójukat). 1594 nyarán a friss tatár pusztítás követeli meg a károsult helyek adómentesítését (1594. augusztus-szeptemberi XX. tc). Az 1596. november-decemberi országgyűlés (VII. tc-ével) a fejedelemmel rendelkeztet az adószedőknek: tartsák meg a puszta telkek mentességét. 1598 tavaszán újra a puszták szemrevételezéséről (és ennek az adózásnál való figyelembevételéről) kell rendelkezni (1598. március-áprilisi X. tc). Az oculatio végbe is ment, a tisztek felküldtek a puszta helyek lajstromait a fejedelmi számvevőknek, így az 1599. márciusi gyűlés helyben is hagyhatta a bennük foglalt adócsökkentéseket (XX. tc). Pár hónapra rá Vitéz Mihály Erdélybe ütött, és az 1599. novemberi országgyűlésen kivetett (szokatlanul nagy) adó alól már a puszták sem voltak kivételek (IV. tc: az ilyen porták után az ispánok a nemes más birtokain vétessék fel az adót). Mihály erdélyi uralmának végén újra szemrevételezni kellett a leégett, had miatt elpusztult helységeket, és jelentést tenni erről Mihálynak, hogy az intézkedjék adójuk leszállításáról (1600. júliusi XVI. tc). Az 1601. január-februári gyűlés is rendelkezik ez ügyben (I. tc) a puszták után a nemes fizesse az adót (vagy eressze a falu közé a puszta földjét). A Bocskai-szabadságharc lezárulta utáni konszolidációs folyamatban az 1607. júniusi országgyűlésen találkozunk ilyen törvénnyel (XLII. tc: az újonnan telepedő puszták hat évre legyenek adómentesek). Innen kezdve azonban a kérdés egészen az Apafi-korig le is kerül a napirendről (1637 márciusában - IX. tc - a rendek csak köszönetet szavaznak a fejedelemnek azért, hogy intézkedett a puszta telkek adója ügyében). Csak 1670 decemberében születik újra erre vonatkozó törvény (XXXVIII. tc: a vicetisztek hit alatt adjanak tanúsítványt a puszta