Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)
III. A kormányzatot illető törvények
telkekről, és ezekről ne kelljen az adót fizetni. Újabb tíz évet várat magára a következő, az 1680. november-decemberi IV. tc. (a törvényhatósági főtisztek írassák össze a területükön elpusztult telkeket-a szökés folytán megüresedetteket nem véve fel -, és terjesszék ezt a következő országgyűlés elé, az pedig rendelkezzék ezek adójának törléséről). Az összeírás azonban az idők súlyosabbá válása miatt (Apafinak 1681-ben már hadba kell vonulnia Magyarországra, és a szerény eredményeket hozó hadjárat után császári visszaütéstől tartva lehet jó ideig készültségben) láthatólag nem készült el, az 1682. február-márciusi gyűlés elnapolja az ügyet (IV. tc). Már a korszak utolsó éveiben (a császári megszállás következményeinek hatására) hoznak további három törvényt e kérdésről (1687. július-augusztusi X. tc: a törvényhatósági tisztek cirkálják fel a puszta telkeket, hiteles tanúsítványokat vigyenek ezekről a marosvásárhelyi számvételre, és a számvevők terjesszék ezeket a következő országgyűlés elé - addig a pusztákról ne fizessenek adót -, az 1689. július-augusztusi I. tc. egy rendelkezése: minthogy a fiscalis jószágokban sok a puszta, az ügy megigazításáig a főtisztek az ilyen helyeken függesszék fel az adóbehajtást; az 1689. november-decemberi VI. tc. 3. pontja: a déserták meghatározását tárgyazó bizonyos tc-ek megerősítése). Az adózással kapcsolatos többi általános kérdések szabályozásai közül a kivetés módjával kapcsolatos törvényeket ismertetjük első helyen. A rovás módját előbb az 1543. novemberi törvény szabályozza részletesen: a 3 Frt ingó vagyont bíró jobbágyok kerüljenek dicáltatás alá, továbbá a molnárok, de az uruknak nem fizető szabadosok nem kerülnek rovás alá. A falubíró vagy kenéz mentes a rovatai alól; az új házak (az építés évében), az égettek és a puszták szintén. Ez a törvény a nemesi telken élő jobbágyot is rovás alá vonja („Persona enim Nobilem locum efficit non e contra"). Új, nagyarányú szabályozás e téren az 1578. április-májusi III. tc. Ez új adóösszeírást rendel el, az alábbi szempontok szerint: a korábbi számítás helyett, amely szerint 6 Frt-ot érő vonó marhára (ez két ökör ára) egy rovás esett, most 4 igavonó ökörre (vagy egy lovas ekére) jusson egy rovás. Akinek csak 32 juha van, még ne róják meg; ha állatai értéke együtt eléri a 4 ökör vagy lóiga értékét, igen. 50 juh birtokosa már rovás alá essék. A falusbíró mentes legyen, a birtokosok darabontjai, béresei, „major"-jai, molnárai és mások, akik uruk kenyerét eszik, szintén (de a rovás végrehajtásáig új szabadost tenni tilos). A zsellérek (akár nemes, akár paraszttelken laknak) nem rovandók, a román papok sem; az égettek igen, de három évre mentesek; az egy éven belül építést kezdettek, nőtlen legények, szolgák ne essenek rovás alá. Az addig rovatlan helységeket megrovatja a törvény. A többek
