Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

III. A kormányzatot illető törvények

adózzék; XXVI. tc: a nemes fundusra telepedett parasztok, akik eddig kivonták magukat az adó alól, fejenként 1 tallért fizessenek). A nemességet szerzett és polgári telkek után adózni nem akaró városiak ügyének egy újabb helyi szabályozása az 1676. november-decemberi XII. tc. (a széki új nemeseket kötelezi telkük után adózásra). Az 1679. május-júniusi XXIV. tc. az idegen (görög, örmény, rác stb.) kereskedő rendek lajstromba vételéről rendelkezik (a szebeni és brassói bennlakó görögök kivételével); ugyanezt írja elő az 1682. novemberi III. tc. A magukat zászló alá íratott nemesek és szabadok adózásának módját állapítja meg az 1680. november-decemberi II. tc. (lakhelyük szerint adózzanak). Az egyházi nemesek özvegyeinek adózását rendezi el az 1682. február-márciusi III. tc. (ezek ne fizessenek adót addig, míg özvegyen élnek, marhájuk nincs, nem szánthatnak-vethetnek; ha marhájuk van, fél adót fizessenek). Az 1687. július-augusztusi XI. tc. a paraszttelken vagy egyház földjén lakó nemesek adózásáról intézkedik (ezek a parasztbíró kezéhez fizessék az adót). Az 1688. január-februári IV. tc. többek között az egyházi nemesek adójáról is rendelkezik (3. pont: ezek sem mentesíthetők), a fundusukon zsellért tartó nemesek helyzetét az övékével téve egyenlővé (uo. 4. pont). Az 1689. év törvények egész sorát hozza e tekintetben: a januári VIII. tc-et (zálogos jószágok visszaváltásakor a visszaváltó az adó felét fizesse vissza), a július-augusztusi V.-et (a jobbágyhelyre telepedett nemesek e telkek után ne adózzanak, kivéve a fiscalis jószágokat), a november-decemberi VI. tc. két ilyen rendelkezését (1. egyházi nemeseknek azok tekintendők, akiknek rótt helyen nincs jobbágyuk - ha saját telkükön vagy falu földén van is -; 2. szolgaság címén senki sem adómentes); a XII. tc-et (jobbágytelken élő nemesek vagy szabad személyek személyük és a telek után külön adózzanak). Az az évi januári VIII. tc-et megerősítő és kiegészítő XVI. tc-et (a kiegészítés: a fiscalis és zálogos jószágok jelen birtokosai a vármegyei perceptoroktól vagy vicetisztektől szerezzenek tanúsítványt arról, hogy 1687 óta mennyit adóztak a jószág után). Az adóalap problémakörének utolsó alkérdésében, a puszta helységek, telkek ügyében ismét jelentős számú törvényt alkottak a másfél évszázad országgyűlései. A kérdés az 1580-as években tűnik fel a törvényalkotásban, hogy aztán majd két évtizedre állandó tárgya legyen. A sort az 1583. szeptemberi V. tc nyitja meg (az elpusztult jobbágy telkek birtokosa találja meg a fejedelmet, és az a főispánnal vizsgálatot tartatva töröltesse az adót, ha valóban puszta a telek. A tc. másik rendelkezése is részben idetartozik: az ispánok jelentsék azt is, ha a jobbágy megfogyatkozott marhájában; a fejedelem dolga volt aztán dönteni az ügy-