Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

Előszó

Az erdélyi állam első fejedelmei Transsylvaniát még következetesen a magyar királyság részének tekintették, uralmi ideológiájukat a Szent Korona-tanhoz kapcsolták, tartósítva ezzel azt az ellentmondást, amely a Szent Koronát birtokló magyar uralkodók elismerése és saját Bécs- (és Habsburg-ellenes) politikájuk között feszült. János Zsigmond az 1570-es speyeri egyezményben elismerte I. Miksát Magyarország törvényes urának, és lemondott a királyi cím használatáról. Báthory Zsigmond hosszabb ideig csak az erdélyi vajda címet viselte, s miként az erdélyi diéta aktái bizonyítják, csupán 1593-tól a princeps megnevezést. (Az erdélyi fejedelemség független, a bécsi közigazgatás apparátusához nem kapcsolódó állam voltfejedelmei általában mégis igyekeztek választásukat jóváhagyatni Bécs uraival. De a fejedelmi ideológia mégsem ismerte el a Habsburgokat Erdély hűbérurainak, az országot a középkori magyar állam örökösének és letéteményesének tekintette.) Bethlen Gábor megválasztásával hangsúlyeltolódások következtek be a gyulafehérvári kormányzat magyarpolitikájában, felerősödött a függetlenség, a transsylvanizmus gondolata. Az Erdélyi Fejedelemség vitathatatlanul magyar állam volt alkotmányos értelemben, mint a magyar Szent Korona közjogi hatóságát elismerő alakulat, és az volt a gyakorlatban is, amely kifejeződött a Magyar Királysággal kapcsolatos, a magyar rendeket védelmező erdélyi politikában: a magyar reneszánsz királyi udvar Erdélybe menekítésében és a vajdai államgépezettel történő egybeolvadásában, a magyar államnyelvben, az ősi magyar családokból választott fejedelmekben, a magyar politikai és tudományos irodalom és szaknyelv kifejlesztésében. Ezt a szerepet nem korlátozta érdemben a törökjelenléte sem. Közismert történelmi tény, hogy az Erdélyi Fejedelemség státusát bizonyos korlátozott szuverenitás jellemezte, amelynek szellemében a fejedelemség mozgásterét a török birodalom igényei szabták meg. Bizonyos jelképes adó és az erdélyi országgyűlés fejedelemválasztásának megerősítésén túl azonban Sztambul főképpen külpolitikai lojalitást várt el. Belpolitikájának meghatározásában az erdélyi állam szabad volt, a porta sem avatkozott belső életébe. (Leszámítva azon nyilvánvaló eseteket, amikor a szultán aggodalmát fejezte ki valamely gyaníthatóan törökellenes politikára készülő fejedelemjelölttel kapcsolatban.) A keleti magyar állam is rendi-képviseleti monarchia volt, a rendi dualizmus képlete azonban lényegében tért el a magyarországiétól. Erdély fejedelmei összehasonlíthatatlanul szilárdabb központi kormányzatot teremthettek, minthogy a fejedelmeknek, mint a legnagyobb