Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Kristó Gyula: Szövegpárhuzam Telegdi Csanád érsek „müveiben"

Kristó Gyula SZÖVEGPÁRHUZAM TELEGDI CSANÁD ÉRSEK „MŰVEIBEN" A váradi káptalan 1315. június 9-én kelt privilegiális oklevelében módfelett szokatlan szövegű, biblikus reminiszcenciákban bővelkedő arengát találunk, így hangzik latinul: „Ex rubigineprothoplausti defectuosaposteritas in tantam defectum devenit caliginem, ut non solum diuturnitas temporum, verum etiam elapsus eius memóriám obnubilet aliqualis et oblivioni tradat, quod ei erat creditum et inpressum. Verumtamen ex altissimi conditoris omnium, qui nichil sine remedii solamine dereliquit, providentia iníluxit mentibus, prudentium instinctu cuius eorum sollertia adinvenit, ut gesta hominum, donationes et legata qualescumque legaliter facti contractus pragmaticis munimentis solidentur et instrumentorum ac litterarum autentiquarum fidei adhibitione perpetuo commendantur."

1 Magyar fordításban: „Az enyészet következtében az első teremtmény gyarló utódai oly sötétségbe jutottak, hogy nem csupán az idő hosszúsága, hanem az emlékezet bármiféle elcsúszása is elhomályosítja és feledésnek adja át annak tudatát, aminek hitelt adtak és amit megjegyeztek. De mindenki Magasságbeli Teremtőjének gondoskodása folytán, aki semmit sem hagy az üdvösség vigasza nélkül, belopódzott az agyakba, bölcseinek ösztönzésére rájuk lelt azok okossága, hogy az emberek tettei, az adományok, az ajándékok és bármiféle törvényesen kötött szerződések hivatalos iratokkal erősíttessenek meg, valamint örök időre közhitelű oklevelek és írások hiteles tanúbizonyságára legyenek bízva." Szokatlanná teszi az arengát a szó szoros értelemben Ádámnál kezdődő és filozófiai ihletettségét mutató fejtegetése, amelynek révén az író két erdélyi világi birtoknak az adományozó halála után az erdélyi püspökség tulajdonába kerülése lejegyzéséhez jutott el. Az itt olvasható gondolatokkal, kiváltképpen pedig az első teremtmény emlegetésével egy 27 évvel későbbi esemény kapcsán, Károly Róbert 1342. évi haláláról és eltemetéséről szóló krónikarészben találkozunk. A terjedelmes és krónikába kevéssé illő, filozófiai gondolatokat tartalmazó beszámolót három forrás: Thuróczy János krónikája, valamint a Budai és Dubnici Krónika tartotta fenn. Ennek a fejezetnek az elején ezt olvashatjuk: „O mors, que per excessus delictorum veteris parentis prothoplasti, morsu pomi noxialis diabolice fraudis instigante nequitia preconcepta, serpentino veneno virus iniquitatis infundens in orbem terre, filios eiusdem prothoplasti impavida, non timens 1 Az oklevél lelőhelye: Batthyaneum. Gyulafehérvár. Erdélyi káptalan levéltára 1. 67. Fényképe: DF 277 243. Kiadva: Documente privind istoria Rominiei. Documenta Romániáé historica. Veacul XV C. Transilvania. I. Bucuresti 1953.405-406. Regesztája: AOkl. IV 96. sz. Megjegyzendő, hogy ugyanezen napról a váradi káptalan egy másik oklevele is ránk maradt csaknem azonos szöveggel. Lelőhelye: Batthyaneum Erd. kápt.lt. 1. 68. Fényképe: DF 277 244. Kiadva: UGDS I. 317-318., ez utóbbi azonban hamis, lásd AOkl. IV. 97. sz.