Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Kristó Gyula: Szövegpárhuzam Telegdi Csanád érsek „müveiben"

neque verens, dolo fraudis repleta diripiendo ac devorando intrandi semitas primitus queritasti."

2 Magyarul: „Ó, halál, aki az ősszülő, az első teremtmény bűneinek vétkei révén, mivel az az ördögi cselvetés előre elhatározott alávalóságának ösztökélésére beleharapott az ártalmas almába, kígyóméregként öntötted rá a földkerekségre az igazságtalanság mérgeit, s rettenthetetlenül, félelmet nem ismerve, tiszteletet nem adó módon, az álnokság fortélyával telve ezen első teremtmény fiait elragadva és elnyelve már kezdetben a [a világba valói behatolás ösvényeit kerested."

3 A fejezet vége felé még egy helyen tér vissza e gondolat: „Attamen nimirum, quod omnes creature carne et pelle vestite, ut est pretactum, per lapsum veteris parentis prothoplasti in culpam sint morituri. Nam in omnem posteritatem moriendi legem condidisse videtur generalem et incommutabilem adeo, ut altissimus proprio filio suo licet deitate vestito parcere noluit, sed pro nobis omnibus tradidit illum. Non igitur quisquam indignando creatori propter factum mortis inevitabile et incommutabile potest obviare."

4 Magyarul: „De kétségtelen, hogy minden, húsba és bőrbe öltözött teremtmény, miként már szó volt róla, az ősszülő, az első teremtmény vétke folytán büntetésül haladó lett. Úgy tűnik ugyanis, hogy annak valamenynyi utódára rámérte a halál általános és megváltoztathatatlan törvényét, olyannyira, hogy a Magasságbeli még istenséggel felruházott tulajdon fiának sem akart kegyelmezni, hanem valamennyiünk számára adta őt oda. Tehát senki sem szállhat méltatlankodva szembe a teremtővel a halál elkerülhetetlen és megváltoztathatatlan ténye miatt."

5 (Az 1315. évi oklevélben és az 1342. évi esemény leírásában fellelhető szövegpárhuzamot, azonos szavakat dőlt betűkkel emeltem ki.) Ügy gondolom, nem kell sok szót vesztegetni arra, hogy az egymás mellé állított szövegek — megfogalmazásukat, mondanivalójukat tekintve — nem függetlenek egymástól. Az egyezésekre kézenfekvő magyarázattal szolgálhatok. Az 1315. évi váradi káptalani oklevelet olvasókanonokként Csanád Jegyezte". Tudjuk, e tisztség betöltőjének feladata volt a káptalani kiadványok megfogalmazása.

6 így tehát az idézett oklevél Csanád gondolatait őrzi. Ugyanez a — mellékneve szerint Telegdi — Csanád a váradi préposti, majd egri püspöki méltóságok után 1330-ban esztergomi érsek lett,

7 s e minőségében ő tartotta a gyászbeszédet Károly Róbert székesfehérvári temetésén. Amint az erről beszámoló krónikahely mondotta: „a Krisztusban tisztelendő atya, Csa2 Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum. I. Textus. Ediderunt Elisabeth Galántai Július Kristó. Bp. 1985.154. 3 Fordítását 1. Thuróczy János: A magyarok krónikája. Fordította Horváth János. Bp. 1978. 242. Az itt olvasható fordítástól számos ponton eltértem. 4 Johannes de Thurocz i. m. 158. 5 Fordítását Horváth János két helyütt is adja, némileg eltérő szöveggel: a 3. jegyzetben i. m. 246.; ül. Horváth János: A Halotti Beszéd történetéhez. Magyar Nyelv 66 (1970) 427. = Horváth János: Középkori irodalmunk székesfehérvári vonatkozásai. In: Székesfehérvár évszázadai. 2. Középkor. Szerk. Kralovánszky Alán. Székesfehérvár 1972.136. 6 Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Bp. 1971. 62. 7 MES III. XVII-XXII. Röviden: Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum. II. Commentarii. 2. Ab anno 1301 usque ad annum 1487. Composuit Elemér Mályusz adiuvante Julio Kristó. Bibliotheca scriptorum medii recentisque aevorum. Series nova. IX. Bp. 1988. 76.