Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Hermann Zsuzsanna: Keseregjenek vétkük büntetésén. ítélet Vorösvárról és végzés Rákoson

szóló szavak, fbikeltve a gyanút, hogy e harcias irat nem egyedül Szapolyai János törekvéseit kívánta alátámasztani. Nem távolodtunk tehát nagyon messzire az ítéletleveleinktől. Visszakanyarodunk hozzájuk a végzés utolsó, a szankciót tartalmazó szavaiban is: Azokat, akik merészelnének szembeszegülni az esküvel fogadottakkal „az ország hűtlenjeinek kell tekinteni, ők sem az új királytól, sem az egész országtól kegyelmet nem kaphatnak, hanem a szolgaság és paraszti állapot igájába vetve, vég nélkül keseregjenek vétkük büntetésén". Reatus ipsorum penam lugeant. Mint az ítéletlevelekben „a király hűtlenjei" és — egyes számban — „utódaik egymást követő sora", sőt, némi módosítással, de a „vég nélküliséget" is kifejezve, a káptalannak az ítélet végrehajtására kiküldött embere. A gyászolni, szomorkodni, búsulni jelentésű lugere igét Pesti Gábor az 1536-ban megjelent Új Testamentum fordításában a „sírni", Sylvester János az 1541-ben megjelentben a „keseregni" szóval tolmácsolta.

38 Megkockáztatom ezért a föltételezést, hogy 1505-ben Rákos mezején, amikor a végzést átírása céljából „el- (vagy felolvasására és magyar nyelvű ismertetésére (ad legendum pariter et sermone vulgari declarandum) benyújtották", magyarul vég nélküli kesergésre vagy sírásra ítélték az ország hűtlenjeit. A végzés valamennyi közreadója, akár valamely másolatra hivatkozott, akár az eredeti oklevelet jelölte meg kiadása alapjául, a bűnhődjenek, lakoljanak jelentésű „luant" szóval helyettesítette a lugeant igét.

39 Értelmétől ugyan nem, de Werbőczi stílusjegyétől megfosztották ezáltal a kifejezést, mégpedig úgy hiszem, s e szükségképpen bizonytalan hitemben megerősít e téves olvasat, sajátosan egyéni stílusjegyétől. Epilógus: lesújt a büntető pallos Vörösvár esetében a törökök kezébe került a büntető pallos 1529-ben vagy 1532-ben, ha hihetünk egy 1547-ben tett tanúvallomásnak (és ha jól értem 38 Máté 5,5: beati qui lugent, quoniam ipsi consolabuntur. Pesti Gábor: Bódogok az kyk syrnak, mert wygaztalast veznek. Sylvester János: Bódogok az kik keserghenek, mert ezek vigasstalast vissnek. Lukács 6,25: Vae vobis qui ridetis nunc, quia lugebitis et flebitis. Pesti G.: Iay ty nektek kyk mastan neuettek, mert syrtok ees zokoktok. Sylvester J.:..., mert jövendőre keserghetek es sirtok. 39 Pray, Georgius.: Annales regum Hungariae. 4.pars. Vindobonae, 1767. 313-6., Batthyány, Ignatius: Leges ecclesiasticae regni Hugariae. l.tom. Albae Carolinae, 1785. 562-6., Katona, Stephanus: História eritica regum Hungariae. 18.tom. Budae, 1792. 425-35., Marczali Henrik: A magyar történet kútfőinek kézikönyve. Bp. 1901. 317-20., Huszti József: Latin chrestomathia. Bp. 1940. 308-10., Bak János: Königtum und Stände in Ungarn im 14-16.Jahrhundert. Wiesbaden, 1973. 158-9. - Pray Hevenesi másolatából, Batthyány és nyomában Katona a Bereg megye számára készült átírás 1687-ben készített másolatából készítette kiadását. A téves olvasatban a másolatok a vétkesek (az 1687-es egy másolat-gyűjteményben kapott helyet: Győr-Sopron m. lt. 2. Sopron. Copiae litterarum - DF 286775. 837-845. 1.), Marczali viszont, akinek közreadását az időrendben utána lévők követték, kiadása alapjaként az ebben vétlen függőpecsétekkel megerősített eredeti oklevélre hivatkozott.