Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Hermann Zsuzsanna: Keseregjenek vétkük büntetésén. ítélet Vorösvárról és végzés Rákoson

azt), amely szerint „mykort chazar Bee ala ment wolt, akort jwtot wolt Erdewdy Péter kezéhez Wereswar".

40 Császárvár birtokba vételére még tovább kellett várni, de végül, az országgyűlés és a helytartótanács erőteljes szorgalmazására ez is megtörtént. Az 1548. évi országgyűlés dekrétumában szólította fel I. Ferdinánd királyt, hogy kegyeskedjék Erdődi Péter úr számára „megerősíteni a királyi karhatalmat, amelyet Császárvár várat illetően Erdődi úr már régen elnyert, s annak végrehajtásáról rendelkezni" (69. te). 1549 májusában a helytartótanács megismételte a kérést, tolmácsolva Erdődi Péter panaszát arról, hogy az országgyűlés határozata ellenére és bár a király annak nyomában két levelében szólította fel az „elismert joggal" neki járó vár átadására a „német urakat, a Stubenberg árvák gyámjait", mégsem tudta azt birtokába venni. Kegyeskedjék tehát, ismételte meg a helytartótanács, „a Péter úrnak Császárvár várának ügyében a néhai felséges Lajos király majd Felséged által is kegyesen átengedett királyi karhatalmának végrehajtását elrendelni".

41 A felszólítás ezúttal sikerrel járt. 1549 novemberében a helytartótanács már példaként hozta fel „a minap Felséged parancsára Erdődi Péter úrnak visszaadott Császárvárat" arra, hogy a király érvényt tud szerezni nemcsak az ez országbeli, hanem még az örökös tartományaiból való alattvalóit érintő ítéleteknek is.

42 Híven önmagához ért véget a „nemes és érdemes" felperesek javára hozott ítélettel induló perfolyamat. Ez az Erdődi Péter ugyanis, akiért a helytartótanács szót emelt, nem az volt, akinek a néhai felséges Lajos király átengedte királyi karhatalmát, hanem az ifjabbik, az, akit Ferdinánd király 1547 szeptemberében a dunántúli megyék főkapitányává nevezett ki,

43 s aki 1548 augusztusában a királyi aula familiárisaként Bécsben állított ki egy oklevelet.

44 40 Mályusz Elemér: A Nádasdy levéltár magyar levelei. Levéltári Közlemények 5. (1927) 99. 1529. március 12-én Batthyányi Ferenc még valamely Stubenberggel tárgyalt Vorösvár megvételéről (Batthányi cs. körmendi lt. Missiles 10341.). 1540-ben már Erdődy Péter adta zálogba Vörösvárat mint „a saját költségén és fáradságával szerzett" birtokot hitbére és jegyajándéka fejében (második) feleségének, Puchheim Dorottyának (NRA 571^2), majd 1545-ben örök jogon hagyta rá (NRA 560-33), Dorottya pedig ugyanez évben ugyancsak örök jogon eladta azt Nádasdi Tamásnak és feleségének (NRA 567-4,27-33). 1550-ben azonban ismét az Erdődiek — az ifjabb Péter — kezén volt a kastély. (Komoróczy György: Nádasdi Tamás és a XVI. századi magyar nagybirtok gazdálkodása. | Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez. 3.| Bp. 1932. 21-2.) 41

R. Kiss István.: A magyar helytartótanács I. Ferdinánd korában és 1549-1551. évi leveles könyve. Bp. 1908. 91-92. 42 Uo. 197. 43 „Minthogy Nádasdi Tamás nem vállalta e terhet". Magyar országgyűlési emlékek. Szerk. Fraknói Vilmos 3. Bp. 1876. 71. 44 Történelmi Tár. 1893. 342. - Az idősebb Erdődi Péter 1546 januárjában már Itáliában, a velencei Muranoban vásárolt kúriájában élt (NRA 27-33), és valószínűleg az évben meg is halt. Gyanítom, hogy éppen a nemzedékváltás segítette elő Császárvár megszerzését, vagyis azt, hogy az országgyűlés és a helytartótanács, illetve — ugyancsak gyanúm szerint — azokon keresztül Nádasdi Tamás szorgalmazza azt. Nádasdi ugyanis, akinek (történetesen Vörösvár és Monyorókerék záloga miatt) nézeteltérései voltak az idősebb Erdődi Péterrel (Mályusz Elemé?-. A Nádasdy levéltár magyar levelei. Levéltári Közlemények 4. 1926. 120.), erőteljesen pártfogolta az ifjabbat, nagyon valószínűén az főkapitányi kinevezését is neki köszönhette.