Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Détshy Mihály: Az utolsó Palóci végrendelete

Détshy Mihály AZ UTOLSÓ PALÓCI VÉGRENDELETE A középkorból ránk maradt végrendeletek között különös jelentőségű az eddig ismert legkésőbbi: Palóci Antal zempléni főispán 1526. július 25-én, feltehetően a korábbi sárospataki várban kelt testamentuma. E végrendeletnek egyebek mellett az kölcsönöz fokozott jelentőséget, hogy írója a mohácsi ütközetbe készülőben rendelkezett földi javairól, felkészülve — egy hónappal később bekövetkezett — halálára. A végrendelkező Magyarország egyik legelőkelőbb, a 15. században a legmagasabb állami méltóságokra emelkedett és kiterjedt birtokokkal rendelkező családjának utolsó férfisarja volt, aki alig részletezett ingatlan vagyona mellett sok szempontból érdekes, esetenként bővebben leírt ingóságairól a szokásoktól eltérő módon intézkedett. A végrendelet híven tanúskodik a halálra is elszánt férfi lelkiállapotáról, egyes intézkedéseinek indítékairól, hatalmaskodásai miatt érzett bűntudatáról, megbánásáról és igyekezetéről, hogy bűneit jóvátegye, bűnbocsánatot és üdvösséget nyerjen, egyben elődei lelki üdvéről is gondoskodjék. A végrendelet két átírásban, egy teljes és egy töredék példányban maradt ránk. Előbbi 18. századi másolata egy Báthory Miklós országbíró nevével 1568 és 1584 közé keltezhető átírásnak. Utóbbi egy 1548-ban keltezett átírás második fele.

1 Mindkettő a végrendelet szerinti örökösök kérésére perbeli bizonyításhoz készült. Palóci Antal, aki Mihály öccse halálával 1519-ben a család egyetlen, egyben utolsó férfi leszármazottja maradt, öccséhez hasonlóan nem házasodott meg. Egyetlen vérszerinti, egy anyaméhből született rokona maradt, húga, Palóci Katalin, akinek két házasságából öt fia született: Csaholyi Ferenc csanádi püspök, aki szintén Mohácson veszett és öccse, Csaholyi Imre, továbbá Ráskai Mihály csanádi nagyprépost, 1526-tól sárospataki plébános és bátyjai, Zsigmond és István. Palóci húgát és fiait tette meg általános örökösévé. Végrendeletében a korabeli szokás szerint elsőnek a királyra, II. Lajosra hagyott értékes ötvösművet, egy nagy aranyozott ezüst kupát, amit „magas", feltehetően domborművű virágok díszítettek. Ezután először ingatlan vagyonáról rendelkezett. Összes, de fel nem sorolt birtokát az ország egész területén, éspedig várait, mezővárosait, városait, falvakat és földeket Palóci Katalinra és fiaira hagyta. Ezek közül csak hat falut vett ki. Két Heves megyei falut, Hevesivánt, a mai 1 A végrendelet teljes példányának jelzete: DL 82732. Bevezetését magyar fordításban közölte Détshy M.: Sárospatak vára és urai. 1526-1616. (Sárospatak, 1989.). Teljes magyar fordítását közölte Tóth Péter: Diplomatikai szöveggyűjtemény. (Miskolc, 1996. 103. sz. 163. oldaltól), néhány vitatható szövegértelmezéssel. A töredék példány korábban MOL P-21. Barkóczi család levéltára, fasc. 1. 73/1548, újabban áthelyezve DL 108182. A szövege a subákról szóló szakasz közepénél „legamus specialiter Emerico Chaholy" szavakkal kezdődik. A DL 82732 szövegétől viszonylag kevés helyen, csak az írásmódban tér el. Az újhelyi pálos kolostornak juttatott adományról szóló mondat kimaradt.