Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Détshy Mihály: Az utolsó Palóci végrendelete
Nagyivánt és Szentmiklóst, Tarnaszentmiklóst az egri püspökség káptalanjának adta. További négy Tisza-menti falut: Bérceit, Gávát, Zalkodot és Keléznőt, ma Kenézlő, a pataki Szent János egyházra hagyott. Az előbbieket „örökmise" fejében adományozta, éspedig az egri várbeli székesegyház szentélyének oldalán az ő és öccse védőszentjeinek, Mihály arkangyalnak és Szent Antal hitvallónak szentelt kápolnában minden héten vasárnap a Szentháromságról és péntekenként az Úr passiójáról szóló misékért, amelyeket a káptalan tagjainak kellett „énekelniük" vagy „énekeltetniük", illetve mondaniuk. A pataki plébánosnak a négy falu fejében hétfőnként a halottakért való misét kellett mondania, további miséket pedig szombatonként és hétfőnként. Palóci Katalinnak és fiainak, majd azok leszármazóinak a birtokokért évente száz misét kellett mondatniuk Isten tiszteletére, valamint az ő és a Palóci elődök lelki üdvéért. Palóci meghagyta egyúttal, mint új birtokosoknak, hogy a parasztokat és jobbágyokat ne terheljék és nyomorítsák meg semmilyen rendkívüli adóval. A következőkben ingóságairól, ötvösművekről, ruháiról és fegyvereiről intézkedett. Elsőnek egy közepes méretű ezüst „amphorát", magyarul is megnevezve „mosdókorsót" ezüst táljával együtt a húgára hagyott. Egy másik „közepesről" úgy rendelkezett, hogy a testamentum végrehajtói „teljességgel bontsák széjjel" és osszák szét „presbitereknek: szerzeteseknek" és „egyháziaknak", világiaknak az ő lelke üdvére. Különös módon intézkedett fegyvereiről és lószerszámairól. A kardokról, pallosokról és tőrökről, amelyek ezüsttel voltak futtatva, továbbá a lószerszámok ezüstözött és aranyozott szerelékeiről a nemesfémeket leolvasztatta, és meghagyta a testamentum végrehajtóinak, hogy az így nyert nemesfémből csináltassanak kereszteket, kelyheket és kancsócskákat, és ezeket osszák szét egyházaknak, a kardok és pallosok vasát pedig kapják meg unokaöccsei. Hasonlóan rendelkezett öltözékeiről, nagyszámú prémes és bélelt subáiról, éspedig úgy, hogy azok „bíbor", azaz bársonybélését bontsák ki, és miseruhák céljára adják templomoknak. így három coboly-, e gye gy nyest-, evet-, hermelin és egyéb prémes subát húgára és annak fiaira hagyott azzal a kikötéssel, hogy a három cobolyprémes suba bélését, éspedig egy arany virágokkal tarkított fehér bársonybélést a sátoraljaújhelyi Szent Imre plébániatemplom kapja „cappa", csuklyás köpeny és „casula", miseruha céljára; egy zölddel kevert vörös bársonyt a pataki plébániának rendelt ugyancsak casula készítésére, a harmadik zöld bársonybélést pedig a pataki minoritáknak rendelte hasonló célra. Egy nyestprémes subát skarlátszín béléssel külön Csaholyi Imrére hagyott, egy további cobolyprémeset pedig Katalin húgának, de fehér bársonybélése nélkül. A végrendelet későbbi pontjaiban még további két subát rendelt régi tisztjei, servitorai részére. Intézkedett két adósát illetően is. Unokaöccse, Csaholyi Ferenc csanádi püspök 600 forinttal tartozott neki aranyban, amit — feltehetően a püspöki kinevezését megerősítő pápai — bullára adott neki. További 200 forinttal Csáki Gábor volt adósa. Ezekről az összegekről úgy rendelkezett, hogy az ő lelke üdvére fordítsák és egyes birtokain tartassanak „örök misét" érte. Ezt követően meghagyta, kutassák fel szolgáival szemben fennálló adósságait, és ha egyeseknek adósa volna, adják meg birtokairól borban, ökrökkel, juhokkal. Öt
