Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Hermann Zsuzsanna: Keseregjenek vétkük büntetésén. ítélet Vorösvárról és végzés Rákoson

lóival semmi jogtalanság nem történt. Ismételten kéri tehát, hogy segítse jogos birtokaihoz jutni a bíborost, aki megint elküldi hozzá speciális követét.

29 A levelek szövegét nyilván maga az érsek sugallta, sőt fogalmazta. Tőle származhatott a burkolt fenyegetés is az ítélet fegyveres végrehajtásáról. Elhangzott e fenyegetés nyíltan, vészjóslóbban is. Miksa követe, Veit von Fürst számolt be urának 1506. november 7-én az esztergomi bíboros haragjáról. Az érsek mélységesen felháborodott azon, írta, hogy Stubenberg hatalmasul elvette néhány hordó borát, és kijelentette: ha az nem ad neki ezért elégtételt, vagy . nem adja át neki Császárvár várát, háborúba viszi ellene az országot (wol er die kron zw Ungern zu krieg wider in hétvégen)". A különös az, hogy a követ korántsem vette félvállról a fenyegetést. Ne mulassza el, hogy erről más magyar urakkal tárgyalva, kifürkéssze azok szándékát és hajlandóságát, tanácsolta Miksának, egyúttal megnyugtatva őt, hogy értesülése szerint, az érsek talán mégsem tudja háborúba vinni az országot, mert nincs már akkora hatalma, mint néhány éve.

30 Az aggodalomra az elmúlt másfél esztendő felfűtött hangulata, hadüzenetig és fegyverkezésig fajuló ellenségeskedése ad magyarázatot. Akkorra, amikor e harcias kijelentés elhangzott, már megszületett II. Ulászló fia, a majdani II. Lajos (1506. július 1.), s ezzel elapadt az ellenségeskedés forrása, elvesztette aktualitását Miksa igénye a betegeskedő Ulászló trónjára, s a magyar urak egy részének, különösen az ifjú Szapolyai Jánosnak berzenkedése e trónigény ellen. Akkorra már megkötötték a békét (1506. július 19.) és feloszlott az e célra kinevezett főkapitányoknak, Perényi Imre nádornak és Szapolyai János szepesi örökös ispánnak Miksa ellen vezetett serege.

31 Aktualitását vesztette e felfűtött hangulat legnevezetesebb dokumentuma is, az országnagyok fuggőpecséteivel megerősített oklevél, amelyet az 1505. évi Szt. Mihály-napi országgyűlés résztvevői állítottak ki, élükön — rangjának megfelelően — Tamás érsekkel: a rákosi végzésként ismert írásmű.

32 A rákosi végzés Az 1505. évi rákosi országgyűlés „valamennyi urának és országlakójának szentesítő és rendelkező oklevelét (littere sanctionales et constitutionales)" ki29 Jászol prépostság volt könyvtára. Oláh Miklós formuláskönyve. {DF 282621.) 92-93. lev. A levelek keltezésére az egyetlen biztos fogódzó — a Boldizsárra mint még élőre hivatkozás mellett —, hogy Miksát római királynak titulálták. Eszerint azokat mindenképpen 1508 februárja előtt írták, vagyis az előtt, hogy Miksa felvette a császári címet. A soproni összejövetelre hivatkozás azért nem igazít el, mert a két uralkodó 1504-től kezdve szinte évente tervezte, hogy küldötteik Sopronban találkoznak a határviszályok megbeszélésére. (Házy Jenő: Határszéli viszályaink az osztrákokkal a Jagellók uralkodása alatt. A Bécsi Magyar Történeti Intézet Evkönyve. 1. Bp. 1931. 53-54.) Az 1504es keltezést hihetővé teszi az, hogy 1514-ben Tamás érsek Miksa követével ugyanez ügyről tárgyalva, a neki tíz évvel korábban tett ígéretet vetette a szemére. (Johann Cuspinians Briefwechsel. Hrsg. von H. Ankwicz v. Kleehoven. München, 1933. 61-2.) 30 HHSTA Maximiliana. K 17. (DF 258430.) Említi Házy J. i. m. 54. 31 1506. július 2-án a Győr melletti hadi táborból kérték Pozsony városát seregük befogadására. (Pozsony v. lt. 2384. — DF 241004.), július 27-én Somi Józsa temesi ispánnal együtt a mosoni hadi táborból intézték levelüket Ugocsa megye nemesi közösségéhez (DL 56361). 32 Az eredeti, függőpecsétekkel megerősített oklevél két példányban maradt fenn: DL 39335 és HHSTA Ung. Urk. Abt. Rep. 16. (DF 287378.)