Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Hermann Zsuzsanna: Keseregjenek vétkük büntetésén. ítélet Vorösvárról és végzés Rákoson
állításával egyidejűleg, az országgyűlés 15. napján, 33 ez országlakók, vagyis a megyei küldöttek kérésére megyéje „nemesi közössége" részére átírta Szentgyörgyi Péter országbíró. Az összes átírást Werbőczi „olvasta". 34 Biztos, hogy ő volt a végzés szerzője, jóllehet egy igen jeles történész kétségbe vonta ezt. Kétségének egyetlen oka és érve az, hogy ez az írás nem illeszthető be a Werbőcziről az 1930-as években kialakított képbe. 35 Oly erőteljesen élt e kép, hogy nem engedte figyelembe venni a bizonyítékot, amellyel Werbőczi életrajzírója, Fraknói Vilmos szolgált. így alakulhatott ki az a furcsaság, hogy noha Fraknói jó néhány írást tulajdonított alaptalanul és megindokolatlanul Werbőczinek, éppen ott vonták kétségbe állítását, ahol azt a szerzőségére csaknem nyíltan utaló korabeli adattal támasztotta alá, azzal, hogy az 1505. évi rákosi országgyűlés jutalmat szavazott meg Werbőczinek. 36 Műfaját tekintve az írás, elnevezése és szabályszerű kiállítása ellenére, aktuális politikai röpirat, a felfűtött hangulatnak megfelelő 37 s azt fokozni kívánó pátosszal. Összefoglalva mondandóját, de valamit a retorikájából is érzékeltetve: megállapítást nyert, hogy a tömérdek munka, fáradság és költség 33 A végzés és átírásai dátumául jobb híján 1505. október 13-át szokták megadni az országgyűlésnek a bevezetőjében megjelölt „pro festő beati Michaelis archangeli proxime pretérito celebrata" időpontja alapján. Valójában e dátumot kétségessé teszi az értesülés, amelyet Hans Geyer négy nappal Szt. Mihály ünnepe előtt, 1505. szeptember 26-án Budáról küldött levelében közölt az alsóausztriai helytartóval. Eszerint „a múlt vasárnap (szeptember 21.) kihirdették, hogy az országgyűlést elhalasztják (oías man an suntag vergangen ausgeruft und den lantag erlengi), úgy hogy Szt. Mihály 20. napján (október 18.) mindenki legyen Budán, s ekkor fogják ott a bíráskodási nyolcadot is tartani. (HHSTA Maximiliana. K 15. - DF 258425.) Ha az „erlengt" az országgyűlés kezdetére vonatkozik, úgy a végzés dátuma november 1. lenne. 34 Az általam ismert eredeti (tehát nem másolatban fennmaradt) átírások, valamennyi Werbőczi „lecta" jegyével: DL 21520 (Vas m.), 22559 (Heves m.), 39331-4 (Szepes, Valkó, Zala és Zemplén m.), 46733 (Borsod m.), 88040 (Győr m.), Tiszáninneni ref.egyházm. Zsoldos 21. (DF 275583, Ugocsa m.) 35 „E végzést nem tartjuk Werbőczy művének, sem stílusa, sem tartalma nem az ő jogászi gondolkodására vall." Bartoniek Emma: A királyi hatalom eredetéről. Századok 1936. 494. 36 Fraknói Vilmos: Werbőczi István életrajza. | Magyar történeti életrajzok. | Bp. 1899. 46. A bizonyítékként felhozott adat Nógrád megye 1508-ban készített adóelszámolásában az adóhátralék egyik tételéhez fűzött megjegyzés, amely szerint az „István mester ítélőmester" birtokairól az 1505-től 1508-ig eltelt három évben járó 34 forintra és 80 dénárra rugó adót István mester „annak alapján tartotta meg magának, hogy 1505-ben Rákos mezején egész Magyarország nemessége jobbágytelkenként két dénárt ajánlott meg, és ez a megye is kiutalt neki". (ELTE Egyetemi Könyvtár. Kézirattár. Litterae et epistolae originales. 9.) Abban persze már nem tudom követni Fraknóit, hogy kiszámította, mennyit szedett be Werbőczi az egész országból e megajánlás alapján: biztos vagyok benne, hogy pontosan 34 forint 80 dénár, Nógrád megyei jobbágytelkeinek három évi adója volt fáradozásának jutalma. Még arról sem vagyok meggyőződve, hogy Rákos mezején valóban „egész Magyarország nemessége" megajánlotta neki a jobbágytelkenként két dénárt, mind e kétség azonban semmit sem von le a megjegyzésnek a szerzőségét bizonyító erejéből. 37 A római király és annak követei ellen irányuló felfűtött hangulatról szemléletes példákkal szolgált Hans Geyer említett (33. jegyzet) 1505. szeptember 26-án kelt levelében. Beszámolóját e mondattal zárta: , ,A megyék nemessége (die edelleut, die gemain landschaft) azt mondja, hogy egyetlen dénárt sem adnának a római királynak, inkább szétosztják maguk között a pénzt, és most összegyűlő seregükkel Ausztria ellen vonulnak, hogy azt fenekestül felfordítsák (mit dem folckh, so sy iecz pey einander werden habén, herauff gen Osterreuch ziechen, und das unter zw dem oberen keren)."
