Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Veszprémy László: „Reddidit amissum fugiens Germanus honorem". Az 1459-es körmendi ütközetek historiográfiájához

Veszprémy László „REDDIDIT AMISSUM FUGIENS GERMANUS HONOREM" Az 1459-es körmendi ütközetek historiográfiájához Szentmártoni Nagy Simon, Mátyás kapitánya Körmend melletti 1459. évi vereségét majd rákövetkező győzelmét Zrínyi Miklós is említésre méltónak találta a Mátyás király életéről való elmélkedésekh&a.. A Fátum által Mátyás útjába állított confusiókon a király ügyesen úrrá lesz: miután az árulóknak nagy birtokokat és tisztségeket ígér, azok visszapártolnak hozzá Frigyestől s kiköszörülik a magyar fegyvert ért csorbát, s Zrínyi e sikeres visszacsapást kommentálta így: „Visszaadta a futó német elvesztett hírnevedet, mialatt az erős Isten maga harcol melletted." 1 Mátyásnak s pártjának szüksége is volt minden ravaszságára s diplomáciai tehetségére, hogy az 1459. évi eseményeket a maga javára tudja fordítani. A nyugati határszél várai jórészt az ellenpárt uralma alatt álltak (Fraknó, Kis­marton, Kőszeg, Rohonc stb.), nem is szólva a déli határ fenyegetettségéről s a Felvidéken vele farkasszemet nézd cseh csapatokról. A Mátyással szembenálló magyarországi főemberek február 17-én Németújváron gyűltek egybe s III. Frigyes német-római császárt választották meg magyar királynak. Az ott egy­besereglett uraknak jó részét név szerint is ismerjük, s csak azért érdemes felidézni néhányuk nevét, hogy érzékelhető legyen a Mátyást fenyegető ve­szély: Garai László nádor, Alsólendvai Bánfi Pál főajtónáiló mester, Monyoró­keréki Ellerbach Bertold, Gersei Pető Miklós és György, Szécsi János zalai ispán, Vitovec János szlavón bán, a házigazda, Újlaki Miklós macsói bán, a Bazini és Szentgyörgyi grófok, köztük a körmendi csatában majd vezérkedő Zsigmond, Grafeneck Ulrich, Kanizsai László erdélyi vajda, Kanizsai Miklós, Andreas Baumkircher stb. 2 A német párt a gyors cselekvés mellett dönthetett, s úgy gondolták, hogy a Mátyás által hadba hívható csapatokkal sikerrel vehe­tik fel a harcot. Nem is gondolták rosszul, hiszen a Körmendnél megfutamított Nagy Simon Mátyás kiváló hadvezére volt s bizonyára már ekkor sem volt rossz katona. Nagy Simon minden bizonnyal nem tudott bírni a német párt nehézlovasságával, amelynek létszáma mind Újlaki magánseregében, mind a Frigyes által küldött segélyhadban jelentős lehetett. Mátyás csapatai a Székes­1 A körmendi ütközet problémájával Körmend középkori hadtörténete (Körmend, 1992. 7-43.) megírásakor találkoztunk. Az ütközet politikai jelentősége azonban indokolttá teszi, hogy részletesebben is foglalkozzunk a problémával. Zrínyire: Zrínyi Miklós prózai művei. Kiad. Ko­vács Sándor Iván. Bp. 1985. „Mátyás király életéről való elmélkedések" 183. A jegyzet (385.) tévesen 1458-ra datálja a csatát. Előadásában szemmel láthatóan Bonfinit követi. Természetesen Heltainál is ugyanazt olvashatta. 2 ReiszigEde: Az Újlaki család. Turul 58,1943. 56-57.; Uő.:A Kanizsaiak a XV században. Turul 55,1941. 31.

Next

/
Oldalképek
Tartalom