Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Teke Zsuzsa: Zsigmond és a dalmát városok 1387-1413

Teke Zsuzsa ZSIGMOND ÉS A DALMÁT VÁROSOK 1387-1413 Megkoronázása után néhány nappal Zsigmond felszólította Dalmácia és Horvátország lakosságát, viseltessenek iránta hűséggel, és vegyék fel a küzdelmet ellenségeivel.

1 Figyelembe véve a Délvidéken uralkodó anarchikus állapotokat, Durazzói László Magyarországgal kapcsolatos terveit, a tartomány megtartása nem lehetett közömbös a számára. Dalmáciával szemben követett politikájában I. Lajos nyomdokain haladt, az események kedvezőtlen alakulása azonban megakadályozta abban, hogy elődjéhez hasonlóan szilárd uralmat építsen ki a tartományban. A zárai béke után I. Lajos minden törekvése arra irányult, hogy uralmát a Magyarországétól sok tekintetben eltérő gazdasági, politikai szerkezettel rendelkezd tartományban megszilárdítsa, Dalmácia és a királyság kapcsolatát mind a politika, mind pedig a gazdaság terén szorosabbá tegye. 1360 novemberében a király megbízásából „pro reformatione status regnorum Dalmatie et Croatie" Erzsébet anyakirályné jött Zárába.

2 A tartomány kormányzásában a dalmáthorvát bán

3 mellett „vicarius"-ként a király más híve, illetve tisztségviselője is közreműködött. így Durazzói Károly herceg 1372-73. évi bánsága idején, 1372ben a piacenzai de Surdis János váci püspök, a későbbi kincstartó tűnt fel Dalmácia „vicarius generális"-aként.

4 1370-ben László nyitrai püspök és Szerecsen Jakab pécsi kamaraispán kapott megbízást, hogy mint „legati visitatores" Dalmáciában és Horvátországban generális congregatio"-t tartva tevékenykedjenek.

5 A dalmát városok legfőbb tisztségviselőjüket, a comest ugyan látszólag szabadon választhatták, de mivel a választást a királynak jóvá kellett hagynia, a comes személyéről tulajdonképpen ő döntött. Ez a még a velencei uralom idején bevezetett gyakorlat lehetővé tette, hogy a tisztség az uralkodó számára leginkább megfelelő, az érdekeit leginkább képviselő személy kezébe jusson. így lehetett Jacobus de Cessano - Lajos oklevele szerint „aule nostre miles, amiratus noster maritimus" - 1358-ban Brazza és Fara szigetek comese, majd 1364 és 1369 között Baldassare de Sorba de Janua, familiárisa, tengeri flottájának főparancsnoka tűnt fel ugyanebben a tisztségben. Testvére vagy rokona, Rafael de Sorba de Janua, "miles regius" pedig 1372-ben Spalato comesi tisztét töltötte be.

6 Az 1372-ben „vicarius generális "-ként tevékenykedő de Surdis János egyúttal Zára comese is volt.

7 1371-ben Szerecsen Jakab szol1 ZsO 1.4. 2

CDCrXin. 69. 3 Szécsi Miklós dalmát-horvát bán a király megbízásából „vicarius generalis"-ként is működött Dalmáciában. CDCr XIII. 211. 4 CDCr XIV 470. 5 CDCr XIV 261., 268. 6 CDCr XII. 346., XflI. 569., XTV 176. 7 CDCr XIV 470.