Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)

Teke Zsuzsa: Zsigmond és a dalmát városok 1387-1413

gálataiért két dalmát szigetet kapott a királytól, és a szigetek comese is ő lett.

8 A comestől, mint a városok felső bírói hatóságától a dalmát-horvát bánhoz lehetett fellebbezni,

9 de akadtak kivételek ez alól a szabály alól. 1358-ban I. Lajos a záraiakat felhatalmazta, hogy pereiket hozzá fellebbezzék.

10 Úgy tűnik, I. Lajos kiemelt szerepet szánt Zárának a tartomány igazgatásában. Ezt látszik megerősíteni az előbb említett kiváltságon túl az is, hogy anyját a tartomány helyzetének megreformálására Zárába küldte, 1369-ben pedig megbízásából Baldassare Sorba ugyancsak Zárába hívta a dalmát városok képviselőit, hogy a király akaratát közölje velük.

11 A tartomány gazdasági életében játszott szerepe is alkalmassá tette Zárát, hogy Dalmácia politikai központja legyen. A záraiak mellett a városban számos itáliai, főként firenzei kereskedő működött, akik szövet-, fűszer- és sókereskedelemmel, valamint pénzüzletekkel foglalkoztak. Zára nemcsak a sónak, sókereskedelemnek köszönhette üzleti élete fellendülését, hanem a különböző rendű-rangú pénzüzleteknek is, amelyeket szinte egész Dalmácia vonatkozásában a városból bonyolítottak le a firenzei kereskedők, bankházak megbízottai.

12 I. Lajos újjászervezte a tartományból származó jövedelmének, a harmincad- és a sóvámnak a kezelését is. Korábban a városok kormányzata tartotta ellenőrzése alatt a sótermelést és kereskedelmet, a zárai béke után a „camere salis et tricesime in Dalmatia et Croatia" vették át a felügyeletet. A só- és harmincad-hivatalok beszedték a harmincadot, a só kivitelére kivetett vámot, begyűjtötték és kicsiben árusították a sót.

13 A hatvanas években a genovai Baldassare Sorba volt a „per totam Dalmatiam et Croatiam pro regia maiestate Hungarie exactor trigesimarum et dacii salis "M Hivatalában 1367-ig maradt meg, amikor visszaélései miatt a király elmozdította tisztségéből, és Frizon de Prottis zenggi polgárnak adta bérbe az „omnes cameras et loca tricesimarum et salium nostrarum". A bérlők — spalatóiak, záraiak — az elkövetkező években gyakran váltakoztak, mígnem a 70-es évek vége felé a firenzeiek váltak szinte egyeduralkodóvá e fontos jövedelmek kezelésében.

15 Ugyanerre az időre esik a firenzeiek megjelenése a jelentősebb tőkebefektetést igénylő magyarországi királyi hivatalokban is.

16 Figyelembe véve I. Lajos azon törekvését, hogy Dalmácia és Magyarország között szorosabb kapcsolatot létesítsen, ez az egybee8 CDCr XIV 361. 9 I. Lajos a sebenicóiak tudtára adta, hogy a városi bíróságtól a dalmát-horvát bánhoz lebbezhetnek fel. Hasonló értelemben nyilatkozott Erzsébet királyné is 1382-ben, amikor az arbeieket megerősítette abban a hitükben, hogy a comestől a tengermelléki bánhoz kell fellebbezniük. CDCr XVI. 28., 211-212. 10 CDCr XII. 346. 11 CDCr XTV. 176. 12 Alois Teja: Aspetti della vita economica di Zara dal 1289-1409. Parte I. La pratica bancaria. Zara, 1936. 68., 74-75., 113., 121. 13 CDCr XII. 589-592. 14 Tomislav Raukar: Zadarska trgovina solju u XIV i XV stoljecu. Radovi filozofskog fakulteta, Zagreb, 7-8. (1969-70), 25. 15 I. m. 27-28. 16 Teke Zsuzsa: Firenzei üzletemberek Magyarországon, 1373-1403. Történelmi Szemle 37. (1995) 135.