Csukovits Enikő: Tanulmányok Borsa Iván tiszteletére (Budapest, 1998)
Draskóczy István: Sáros megye vámhelyei a 14. században
árumegállító joggal rendelkező Kassát. Az abaúji város polgárai pedig (Lőcse árumegállító joga miatt) 1412-ben Rimaszombatnak kerültek. 54 Kisebb forgalommal rendelkeztek azok a főbb útvonalak, amelyek Sárost és Zemplént összekötötték. A keleten szomszédos megyét Eperjes polgárai a legegyszerűbben úgy érték el, ha Kapinál áttértek a Hanusfalva felé menő útra. Hanusfalva 1332-ben kapott városi kiváltságokat. Ennél a helységnél találkozott ez az út a Bártfáról a Tapoly völgyében Lelesz fele tartó országúttal, amit különösen a bártfai polgárság használt szívesen. 55 Északabbra az Ondava (Bodrog) völgye teremtett kapcsolatot Zemplénnel. Jöttek erre bártfaiak is, de eme út jelentőségét az adta, hogy rajta keresztül jártak az utazók Oroszország felé (Duklai hágó). Figyelemre méltó, hogy Sztracsina vámjánál híd ívelt át a Bodrogon, ami északkelet-délnyugati irányt feltételez. Vagyis nemcsak a folyó völgyében közlekedhettek a szekerek, hanem Oroszország felől Sztracsina értintésével Eperjes és Kassa felé is lehetett erre utazni (vö. lentebb). Az a tény, hogy ez a vám már 1317-ben feltűnt, arra mutat, hogy nemcsak a korai Árpádkorban, hanem a 13. század második felében is használták ezt az útvonalat a kereskedők arra, hogy elhagyják az országot. A13. században azonban fokozatosan teret veszíthetett a nagyobb városokon áthaladó utakkal szemben. 56 A Tapoly völgyének fontos helyévé vált Kurima, ahol 1355 és 1407 között szerveztek vámhivatalt, s ami oppidummá fejlődött. Innen 1412-ben nagy út vezetett Eperjes felé. 57 A megyén belül a kisebb falvak lakói a nagyobb helységeket a nagy utakon közelítették meg. Az Eperjes-Bártfa országút melletti Raszlavicából a Tapoly völgyét Laposon keresztül közelítették meg. Raszlavicából Margonyába a 14. század elején még csak semita vezetett, ami két évtized múltán nagy úttá fejlődött. Az ugyancsak a Szekcső mellékén található Trócsányból Kaproncára nagy út vitt, amely a Tapoly felé ment tovább. 58 Az Ondava völgyét Sztracsina vidékéről Radoma mellett kötötte össze országút Kükemezővel, Komlóskeresztessel, hogy aztán a Kapi-Hanusfalva útvonalba torkollva Eperjesre vezesse a vándort. A mellette lévő Szobosról és Kerekrétről 1394-ben e gy _e gy nagyút vezetett a Zemplén megyei Olsvára. Eme összeköttetések jelentősége (újból) azonban csupán a táj benépesülése után növekedett meg. A megye északkeleti részén található helységek legnagyobb részére az első adatok a 15. század elejétől tünedeznek fel. 1355 előttinek tarthatjuk a fenti nagy utak által is érintett helyek közül pl. Szvidniket, Ladoniát, Kükemezőt, Komlóskeresztest, esetleg Szobost és Kálnást. Duplin 13. századi vagy még korábbi alapítását kétségesnek véljük. 59 54 Györffy I. 53, Dejiny Presova. 64-65. Fekete Nagy Antal: A Szepesség területi és társadalmi kialakulása. Bp, 1937. 128.; Demkó Kálmán: Lőcse története. Lőcse, 1897. 311-317. 55 Bártfa szabad királyi város levéltára 1319-1526. Összeállította Iványi Béla. Bp.1910. ( = Bártfa) 26. sz.; AO. I. 590, Ulicny 478, Dejiny Presova 65. 56 Gárdonyi 21, Ulicny 296. 57 Ulicny 157, ZsO III. 2810. 58 DE 263038 (Szepesi kápt. o. lt. Mise. Div. Comit. 8-1-30.), 262699 (Uo. Met. Sáros 3-1-1), 269545 (Kassa v titkos lt. M. Tőkés 1.); Ulicny 140, Kapronca lakói sokat panaszkodtak a vámosok zaklatásaira (AO IV177.). 59 ZsO I. 3468..; Beñko, Jan: Osídlenie severného Slovenska. Kosice, 1985. Sáros megye térképe; Ulicny 30, 119, 155, 178. stb.; Ulicny, Ferdinad: Vyvoj osídlenia horného povodia Ondavy do zaciatku 17. storocia. In: Histórica Carpathica 1985-1987.
